{"version":"1.0","provider_name":"Vag\u00e1ny - El\u0151re a v\u00e1ltoz\u00e1s \u00fatj\u00e1n","provider_url":"https:\/\/vakvagany.cafeblog.hu","author_name":"Nikkki88","author_url":"https:\/\/vakvagany.cafeblog.hu\/author\/vakvaganynakgmail-com\/","title":"K\u00e9pes vagy r\u00e1?","html":"

\n \n Normal\n 0\n 21\n \n \n false\n false\n false\n \n \n \n \n \n \n \n MicrosoftInternetExplorer4\n \n\n \n \n<\/object>\n\nst1:*{behavior:url(#ieooui) }\n\n\n\n \/* Style Definitions *\/\n table.MsoNormalTable\n\t{mso-style-name:\"Norm\u00e1l t\u00e1bl\u00e1zat\";\n\tmso-tstyle-rowband-size:0;\n\tmso-tstyle-colband-size:0;\n\tmso-style-noshow:yes;\n\tmso-style-parent:\"\";\n\tmso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;\n\tmso-para-margin:0cm;\n\tmso-para-margin-bottom:.0001pt;\n\tmso-pagination:widow-orphan;\n\tfont-size:10.0pt;\n\tfont-family:\"Times New Roman\";\n\tmso-ansi-language:#0400;\n\tmso-fareast-language:#0400;\n\tmso-bidi-language:#0400;}\n\n<\/p>

<\/a>Amikor az emberek tal\u00e1lkoznak esetleg fogyat\u00e9kos t\u00e1rsukkal szerintem egy id\u0151 ut\u00e1n felmer\u00fcl benn\u00fck a k\u00e9rd\u00e9s: k\u00e9pes erre vagy arra? Ez v\u00e9g\u00fclis norm\u00e1lis, az ismeretlenbe mindig \u00edgy v\u00e1g bele az ember, azt\u00e1n id\u0151vel \u00fagyis l\u00e1tni fogja, hogy milyen is az illet\u0151.<\/span><\/a><\/p>

Az \u00e9letem sor\u00e1n magamnak is sz\u00e1mtalanszor fel kellett tennem a k\u00e9rd\u00e9st: k\u00e9pes vagyok r\u00e1? Meddig tart a hat\u00e1r? Vajon mikor \u00e9s mivel kapcsolatban kell el\u0151sz\u00f6r elismernem azt, hogy nem, erre egyed\u00fcl k\u00e9ptelen vagyok.<\/span><\/span><\/p>

 <\/span><\/span><\/p>

Az utols\u00f3 p\u00e1r sz\u00f3 a legnehezebb azok sz\u00e1m\u00e1ra, akik valamilyen fogyat\u00e9kkal \u00e9lnek. Mi mindannyian az\u00e9rt k\u00fczd\u00fcnk, hogy \u00f6n\u00e1ll\u00f3ak, \u00f6nell\u00e1t\u00f3ak lehess\u00fcnk. De az ember, ahogy fejl\u0151dik el\u00e9ri azt a szintet, amikor elismeri: van egy hat\u00e1r. \u00d3ri\u00e1si lelki v\u00e1ls\u00e1g \u00e1r\u00e1n jutottam el \u00e9n is az els\u0151 „k\u00e9ptelen vagyok r\u00e1” kijelent\u00e9semig.<\/span><\/span><\/p>

 <\/span><\/span><\/p>

Alapvet\u0151en minden kezdet neh\u00e9z. De megadni a lehet\u0151s\u00e9get: a leggy\u00f6ny\u00f6r\u0171bb dolog.<\/span><\/span><\/p>

Tegnap csal\u00e1dilag lekv\u00e1rt f\u0151zt\u00fcnk be. K\u00f6zel 11 kil\u00f3 s\u00e1rgabarack v\u00e1rta a sor\u00e1t a dugig rakott t\u00e1sk\u00e1kban. R\u00e1m jutott a kimagoz\u00e1s \u00e9s a dar\u00e1l\u00e1s folyamata. Ahogy magoztam a barackokat arra gondoltam, hogy nincs n\u00e1lam most boldogabb ember. El\u00e9g fura gondolat nem?<\/span><\/span><\/p>

\u00c9n m\u00e9gis \u00fagy \u00e9reztem, hogy hasznosnak lenni, esetleg beseg\u00edteni a legcsod\u00e1sabb dolog a vil\u00e1gon. Hiszen \u00e9n is annyi seg\u00edts\u00e9get kapok. Egyre gy\u0171ltek el\u0151ttem a felezett barackok \u00e9s a kis bubor\u00e9k is dagadt bennem, ami folyton mosolyt csiklandozott az arcomra. Azt\u00e1n \u00e9n v\u00e9geztem, mik\u00f6zben Anyu pucolta a gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6t. Odal\u00e9ptem a dar\u00e1l\u00f3hoz \u00e9s elkezdtem sz\u00e9pen a folyamatot. A m\u00e1sodik k\u00f6rben v\u00e9letlen\u00fcl mell\u00e9 ejtettem a barackot \u00e9s nagyot placcsant a f\u00f6ld\u00f6n. Olyan j\u00f3 ragad\u00f3san nagyot.<\/span><\/span><\/p>

Igen, n\u00e9ha az „elvakondoz\u00e1s” k\u00f6zrej\u00e1tszik. Ilyenkor ejtek f\u00e9lre dolgokat vagy megyek neki valaminek. R\u00e9gen ez nagyon rosszul esett. Saj\u00e1t magam fel\u00e9 nem tudtam feldolgozni. Most m\u00e1r j\u00f3t nevetek – ahogy tegnap is tettem. Lilim\u00e9 lett a „zs\u00e1km\u00e1ny”, \u00e9n pedig folytattam tov\u00e1bb a dar\u00e1l\u00e1st.<\/span><\/span><\/p>

 <\/span><\/span><\/p>

Eml\u00e9kszem \u00e9letem els\u0151 vakon megpucolt gomb\u00e1j\u00e1ra. Fogtam azt a kis, illatos fejet \u00e9s megszabad\u00edtottam a t\u00f6rzs\u00e9t\u0151l. Az ujjaimmal \u00e9reztem a leh\u00fazand\u00f3 h\u00e9j\u00e1t \u00e9s megtiszt\u00edtottam. Amikor kaptam a visszajelz\u00e9st, hogy t\u00f6k\u00e9letes munk\u00e1t v\u00e9geztem – el\u00f6nt\u00f6tt az \u00f6r\u00f6m. Pedig csak egy gomb\u00e1r\u00f3l besz\u00e9l\u00fcnk, de m\u00e9gis:<\/span><\/span><\/p>

Ars poetic\u00e1ja mindez az \u00e9letnek is, mert mindent meg kell pr\u00f3b\u00e1lni. Lehet, hogy hib\u00e1zunk k\u00f6zben, az is lehet, hogy m\u00e1s utakra t\u00e9ved\u00fcnk, de b\u00edznunk kell abban, hogy v\u00e9g\u00fcl siker\u00fclhet!<\/span><\/span><\/p>

 <\/span><\/span><\/p>

Azt mondj\u00e1k, hogy a siker az a kudarc elfogad\u00e1sa \u00e9s igen, van benne valami. Ha elfogadjuk, hogy n\u00e9ha hib\u00e1zunk, akkor el\u0151bb jutunk el\u0151re. Ahogy a gyenges\u00e9geinket is tudnunk kell hely\u00e9n kezeln\u00fcnk.<\/span><\/span><\/p>

A dial\u00edzisek sor\u00e1n el kellett fogadnom a t\u00e9nyt: b\u00e1rmennyire is szeretn\u00e9k nem tudok gyalog hazamenni. Illetve nem mindig. Mert van, amikor annyira alacsony a v\u00e9rnyom\u00e1som, hogy f\u00e9l\u0151, el\u00e1julok \u00fatk\u00f6zben. Ilyenkor \u00c9desany\u00e1mat k\u00e9rem, hogy seg\u00edtsen, aki \u00f6r\u00f6mmel elj\u00f6n \u00e9rtem kocsival. De nekem ez egy lelki v\u00edv\u00f3d\u00e1s volt. V\u00edv\u00f3d\u00e1s az ellen, hogy ne \u00e9rezzem magam gyeng\u00e9nek vagy kevesebbnek csak az\u00e9rt, mert nem ballagok haza. V\u00edv\u00f3d\u00e1s az ellen, hogy azt \u00e9rezzem: nem vagyok \u00f6n\u00e1ll\u00f3.<\/span><\/span><\/p>

Kellenek ezek a „boksz” meccsek, j\u00f3l elgyep\u00e1lja mag\u00e1t az ember agyban, \u00fctk\u00f6zteti a gondolatokat \u00e9s el\u0151bb vagy ut\u00f3bb technikai KO-val vagy pontoz\u00e1ssal, de gy\u0151z az egyik „f\u00e9l”. Az elfogad\u00e1s \u00faj utakat nyitott meg. L\u00e1ttam, hogy val\u00f3ban el\u0151fordul, hogy seg\u00edts\u00e9gre szorulok, de csod\u00e1s emberek vesznek k\u00f6r\u00fcl \u00e9s minden er\u0151m\u00f6n azon vagyok, hogy ami most <\/span><\/span><\/p>

nem megy, az k\u00e9s\u0151bb m\u00e1r ne okozzon gondot….mint a gombafejekn\u00e9l. Az els\u0151n\u00e9l belet\u00f6r\u00f6tt a t\u00f6rzse, a m\u00e1sodikn\u00e1l maradt egy kis h\u00e9j, de a 15. m\u00e1r rendben volt. Csak mindig hinni kell – m\u00e9g ha ilyen pici dologr\u00f3l is van sz\u00f3.<\/span><\/span><\/p>

 <\/span><\/span><\/p>

Lilit figyelve is mindig ezekre a k\u00f6vetkeztet\u00e9sekre jutottam. Amikor felemelem a magasba az egyik j\u00e1t\u00e9k\u00e1t \u00e9s ugr\u00e1sra b\u00edztatom el\u0151sz\u00f6r elgondolkodik. Picit v\u00e1rja – h\u00e1tha leesik, leejtem vagy odaadom neki. Miut\u00e1n k\u00e9nytelen szembes\u00fclni a t\u00e9nnyel: a j\u00e1t\u00e9k stabilan tartja a magass\u00e1g\u00e1t elrugaszkodik \u00e9s m\u00e1r a leveg\u0151ben is van.<\/span><\/span><\/p>

Nem mindig siker\u00fcl els\u0151re megkaparintania a v\u00e1gyott t\u00e1rgyat. Ilyenkor visszahuppanva a f\u00f6ldre nem adja fel. Meg\u00e1ll \u00e9s felm\u00e9ri a terepet. H\u00e1tr\u00e9bb l\u00e9p, \u00fajra f\u00f3kusz\u00e1l \u00e9s kett\u0151 m\u00e1sodpercre megdermed. Azt\u00e1n ugrik. T\u00f6k\u00e9letes pontoss\u00e1ggal ragadja ki kezemb\u0151l a j\u00e1t\u00e9kot \u00e9s \u00f6r\u00f6m\u00e9ben, f\u00fcleit lobogtatva rohang\u00e1lja k\u00f6rbe a lak\u00e1st, \u00e9n pedig nem gy\u0151z\u00f6m dics\u00e9rni \u00e9s becs\u00fclni. Mert ez a pici kis jelenet elmond r\u00f3la mindent. A fel nem ad\u00e1sr\u00f3l, a m\u00e9rlegel\u00e9sr\u0151l \u00e9s v\u00e9g\u00fcl a beteljesedett v\u00e1gyr\u00f3l.<\/span><\/span><\/p>

S b\u00e1r ez csak egy apr\u00f3 dolog, m\u00e9gis: aki kicsiben rem\u00e9nnyel \u00e9s kitart\u00e1ssal \u00e1ll a dolgokhoz, az nagyban sem fog m\u00e1sk\u00e9nt cselekedni.<\/span><\/span><\/p>

 <\/span><\/span><\/p>

Legyen sz\u00e9p a napotok!<\/span><\/span><\/p>

www.facebook.com\/vakvagany<\/p>","type":"rich"}