Az ember folyton pr\u00f3b\u00e1l k\u00fczdeni \u00e9s l\u00e9pegetni el\u0151re. Van, amikor pille k\u00f6nny\u0171 a j\u00e1r\u00e1s, \u00fagy megy\u00fcnk el kilom\u00e9terekig, hogy szinte \u00e9szre sem vessz\u00fck a megtett t\u00e1vot, de n\u00e9ha araszolni is alig b\u00edrunk. A teher, ami nyomja a v\u00e1llunkat egyre ink\u00e1bb r\u00e1telepszik a sz\u00edv\u00fcnkre, m\u00edg azt nem \u00e9rezz\u00fck: megfojt minket. Abban a pillanatban, amikor ezzel szembes\u00fcl\u00fcnk \u00f6sszeroppanunk. Nem b\u00edrunk tov\u00e1bb menni, csak egyhelyben \u00e1llunk, s\u0151t az \u00e1radat, mintha visszasodorna minket. Mi pedig darabokban v\u00e1rjuk a csod\u00e1t\u2026<\/p>\n
<\/p>\n
Nem k\u00f6nny\u0171 mindig fent maradni a tengerben. Sokszor a sz\u00e9l \u00e9s a v\u00edz k\u00f6rbe\u00f6lel minket \u00e9s seg\u00edt abban, hogy el\u0151bbre jussunk, de van olyan, amikor a hull\u00e1mok \u00f6sszecsapnak a fej\u00fcnk f\u00f6l\u00f6tt \u00e9s m\u00e1r-m\u00e1r belefojtanak saj\u00e1t \u00e9let\u00fcnk tenger\u00e9be. Egy pillanatig az ember kapkod leveg\u0151 \u00e9s rem\u00e9nyek ut\u00e1n. Pr\u00f3b\u00e1lja felid\u00e9zni azt, hogy mi\u00e9rt \u00e9s ki\u00e9rt is k\u00fczd, de a viharban az eml\u00e9kek egyre halv\u00e1nyodnak. Azt\u00e1n elt\u0171nnek. Nem marad m\u00e1s csak a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g \u00e9s a vihar zaja. V\u00e9g\u00fcl a n\u00e9ma s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g.<\/p>\n
A vihar ugyan lenyugszik, de mi darabokban sodr\u00f3dunk tov\u00e1bb. Nincs hatalmunk az \u00e9let\u00fcnk felett. Minden \u00f6sszeomlott, ahogy mi is. Ak\u00e1rcsak egy erd\u0151ben fellobban\u00f3 t\u0171z. Eleinte \u00fagy t\u0171nhet, hogy siker\u00fcl megakad\u00e1lyozni, de azt\u00e1n a puszt\u00edt\u00e1s mindent utol\u00e9r \u00e9s nem marad m\u00e1s csak hamu \u00e9s a sz\u00e9p t\u00e1j eml\u00e9ke.<\/p>\n
<\/p>\n
Ilyenkor \u00f6nmagunkat is elvesz\u00edtj\u00fck. \u00d6ntudatlan f\u00e1jdalomm\u00e1 v\u00e1lik az \u00e9let\u00fcnk \u00e9s nem l\u00e1tunk megold\u00e1st. Hogy lehetne \u00fajj\u00e1\u00e9ledni? A hamub\u00f3l mik\u00e9nt lehet n\u00f6v\u00e9nyeket var\u00e1zsolni?<\/p>\n
Pedig lehet. A porr\u00e1 \u00e9gett f\u00f6ldb\u0151l \u00faj \u00e9let sarjadhat. S ahogy egy-k\u00e9t n\u00f6v\u00e9ny k\u00e9pes meg\u00e9lni a szikl\u00e1k \u00f6lel\u00e9s\u00e9ben, a hegyekben, \u00fagy a hamvakb\u00f3l is kiny\u00edlhat egy pici \u00e9let. Azt\u00e1n az n\u00f6vekedni kezd. S b\u00e1r nagyon sebezhet\u0151, v\u00e9g\u00fcl csak meger\u0151s\u00f6dik. Amikor mi is \u00f6sszeroppanunk kell egy kis id\u0151, fel\u00e1llni. De tal\u00e1n mindenek el\u0151tt el kell hinn\u00fcnk, hogy k\u00e9pesek vagyunk r\u00e1. Eml\u00e9kezn\u00fcnk kell, hogy tudunk \u00faszni, mert egy darabig ez m\u0171k\u00f6d\u00f6tt is \u00e9s v\u00e9g\u00fcl a megfullad\u00e1s sz\u00e9l\u00e9n \u00fajra leveg\u0151t kapni \u00e9s k\u00fczdeni, a fennmarad\u00e1s\u00e9rt.<\/p>\n
<\/p>\n
Tal\u00e1n a legjobb lenne, ha az ember soha nem esne darabokra. Ha mindig tudna egyenletesen menni el\u0151re, \u00fcld\u00f6zni a c\u00e9ljait, \u00e1lmait. De vajon nem abb\u00f3l nyer\u00fcnk m\u00e9g t\u00f6bb er\u0151t, ha k\u00e9pesek vagyunk a semmib\u0151l fel\u00e1llni? Nem szolg\u00e1lhat-e talizm\u00e1nk\u00e9nt a tudat, hogy b\u00e1r egyszer m\u00e1r le\u00e9gett lelk\u00fcnk t\u00e1ja, de a hamub\u00f3l \u00fajj\u00e1sz\u00fcletett \u00e9let\u00fcnk vir\u00e1ga? Mindenk\u00e9pp kincs marad ez, amire akkor is eml\u00e9kezn\u00fcnk kell, ha \u00e9pp a tenger m\u00e9ly\u00e9n m\u00e1r csak az utols\u00f3 oxig\u00e9n szusszan\u00e1sokat haszn\u00e1ljuk fel. Mert n\u00e9ha musz\u00e1j az\u00e9rt \u00f6sszeroppanni, hogy m\u00e9g er\u0151sebben kelj\u00fcnk fel.<\/p>\n
N\u00e9ha musz\u00e1j megtapasztalni a f\u00e1jdalmat, hogy \u00e9rt\u00e9kelni tudjuk a j\u00f3t. Musz\u00e1j \u00e9rezn\u00fcnk milyen, amikor valaki megvet, hogy m\u00e9g jobban szeress\u00fck a t\u00f6bbieket. Musz\u00e1j n\u00e9ha belehalni az \u00e9letbe, hogy ut\u00e1na \u00fajult er\u0151vel futhassunk neki\u2026<\/p>","type":"rich"}