Az ember hajlamos olykor elmer\u00fclni az \u00e1lmaiban. Van, aki egy nyaral\u00e1s k\u00e9peit csalja elm\u00e9je moziv\u00e1szn\u00e1ra, van, aki a term\u00e9szetbe rep\u00fcl p\u00e1r pillanat alatt \u00e9s van, aki bele se m\u00e9lyed abba, hogy \u201ede j\u00f3 lenne ha\u201d.<\/p>\n
<\/p>\n
Hogy \u00e9n mir\u0151l \u00e1lmodok? Gondolom els\u0151 k\u00f6rben mindenki az eg\u00e9szs\u00e9gre tippel. Igen, t\u00e9ny, hogy fontos faktora lenne ez az \u00e9letemnek. De ha m\u00e1sra nem is lehetek b\u00fcszke (hiszen se topmodell nem vagyok, se nagy gondolkod\u00f3, de m\u00e9g \u00e9lsportol\u00f3 sem) arra igen, hogy alkalmazkodni azt nagyon tudok. \u00c9pp a minap kaptam magam azon, hogy m\u00e1r nem zavar a helyzetem annyira, mint r\u00e9gen.<\/p>\n
(Persze az orrv\u00e9rz\u00e9st\u0151l pl. nagyon \u00f6r\u00fcln\u00e9k, ha megszabadulhatn\u00e9k v\u00e9gre, mert nagyon meg tudja keser\u00edteni az \u00e9letemet, nincs h\u00e1zi praktika, ami seg\u00edthetne rajta\u2026)<\/p>\n
A vaks\u00e1got nem adn\u00e1m, mert Lilit nem adom, semmi\u00e9rt sem. \u0150 az \u00e9letem \u00e9s a sors \u00edgy rendelte mell\u00e9m \u00e9s azt hiszem, ez \u00edgy van rendj\u00e9n. Sokszor mondtam m\u00e1r \u00e9s tal\u00e1n m\u00e9g t\u00f6bbsz\u00f6r fogom emlegetni a k\u00f6vetkez\u0151 mondatot: \u201eLili\u00e9rt \u00e9rdemes volt megvakulni.\u201d \u2013 s ezt sz\u00edvb\u0151l \u00edgy gondolom.<\/p>\n
Persze j\u00f3 lenne l\u00e1tni. Sokszor elk\u00e9pzelem, hogy kapok egy \u00f3r\u00e1t. Csak hatvan percet. Vajon mit kezden\u00e9k abban az id\u0151ben? Hova futn\u00e9k? Mit akarn\u00e9k belev\u00e9sni \u00f6r\u00f6kre az eml\u00e9kezetembe? Mit akarn\u00e9k r\u00e1\u00e9getni az \u00edriszemre?<\/p>\n
El\u0151sz\u00f6r is megn\u00e9zn\u00e9m Anyuk\u00e1mat. Azt az embert, akinek k\u00f6sz\u00f6nhetem mindenemet. Aki a tenyer\u00e9n hordoz, aki \u00e9letre h\u00edvott \u00e9s aki \u00e9letben tart, seg\u00edt, \u00e1pol, t\u00e1mogat. Azt a n\u0151t, aki az \u00f6r\u00f6k p\u00e9ldak\u00e9pem, aki a k\u00fczd\u00e9s nagymestere, aki az \u00e9n \u00c9desany\u00e1m. Bele\u00e9getn\u00e9m \u00f6r\u00f6kre az arca vonalait az eml\u00e9kezetembe, hogy soha, soha ne felejtsem el. Azt\u00e1n odarohann\u00e9k Lilihez \u00e9s belen\u00e9zn\u00e9k a szem\u00e9be. Belen\u00e9zn\u00e9k \u00e9s megpr\u00f3b\u00e1ln\u00e1m neki szavak n\u00e9lk\u00fcl megmutatni mindazt, amit ir\u00e1nta \u00e9rzek. A h\u00e1l\u00e1mat, a szeretetemet, mindenemet. Csak egy szemvillan\u00e1ssal, de tudom neki mindenn\u00e9l t\u00f6bbet jelentene. Azt\u00e1n elm\u00e9l\u00e1zn\u00e9k karamell orr\u00e1n, h\u00f3feh\u00e9r sz\u0151r\u00e9n, a kis, b\u00f6k\u0151s bajsz\u00e1n, b\u00e1rsony f\u00fclein. \u00c9s \u00fajra csak a szem\u00e9be n\u00e9zn\u00e9k \u00e9s l\u00e1tn\u00e1m, amit \u00e9rzek\u2026<\/p>\n
Ezut\u00e1n megpr\u00f3b\u00e1ln\u00e1m mindazon embereket megn\u00e9zni, f\u00e9nyk\u00e9peken \u00e1t, akik fontosak nekem. Biztos led\u00f6bbenn\u00e9k azon, hogy mennyire m\u00e1sk\u00e9pp k\u00e9pzeltem mindent \u00e9s mosolyogn\u00e9k saj\u00e1t magamon. Azt\u00e1n a kezembe fogn\u00e9k egy k\u00f6nyvet. Kinyitn\u00e1m \u00e9s a szavak erdej\u00e9ben, elt\u00e9vedn\u00e9k...mert nagyon tud hi\u00e1nyozni a k\u00f6nyv a kezemb\u0151l, a sorok a szememb\u0151l \u00e9s a var\u00e1zsa az \u00e9letemb\u0151l.<\/p>\n
Azt\u00e1n v\u00e9gign\u00e9zn\u00e9m a sz\u00edneket. Piros, fekete, feh\u00e9r, lila, k\u00e9k. Amiket most m\u00e1r n\u00e9ha keverek, \u00fajra felid\u00e9zn\u00e9m. Megn\u00e9zn\u00e9m az eget \u00e9s elmer\u00fcln\u00e9k csod\u00e1latos k\u00e9ks\u00e9g\u00e9ben, azt\u00e1n megpillantan\u00e9k egy cineg\u00e9t, aki \u00e9pp a mad\u00e1retet\u0151b\u0151l eszik \u00e9s \u00fagy \u00e9rezn\u00e9m: nincs enn\u00e9l szebb. R\u00e1pillantan\u00e9k az \u00f3r\u00e1mra \u00e9s l\u00e1tn\u00e1m: m\u00e1r csak \u00f6t perc.<\/p>\n
\u00d3vatosan lopakodn\u00e9k elk\u00e9pzel\u00e9seim utols\u00f3 helysz\u00edn\u00e9re. K\u00e9t perc is eltelne, mire oda\u00e9rn\u00e9k \u00e9s m\u00e9g egy, mert hezit\u00e1ln\u00e9k. Azt\u00e1n nagy leveg\u0151 \u00e9s belen\u00e9zn\u00e9k a t\u00fck\u00f6rbe.<\/p>\n
Utolj\u00e1ra 2001-ben l\u00e1ttam magam. Vajon felismern\u00e9m a von\u00e1saimat? Vajon meglep\u0151dn\u00e9k? Vajon mennyire n\u0151ttem fel? Egy\u00e1ltal\u00e1n el\u00e9gedett lenn\u00e9k? Vagy meghatott? \u00c9s k\u00e9t perc b\u00e1mul\u00e1s ut\u00e1n, eg\u00e9szen biztosan azt mondan\u00e1m: igen, ez \u00e9n vagyok \u2013 s a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g \u00fajra mindent mag\u00e1ba rejtene.<\/p>\n
<\/p>\n
Lili \u00e9rkez\u00e9se el\u0151tt milli\u00f3szor gondoltam erre. Ami\u00f3ta mellettem van csak ritk\u00e1n jut ez eszembe.<\/p>\n
A legt\u00f6bb ember k\u00f6vetkez\u0151 gondolata a gazdags\u00e1g lenne. Ki ne \u00e1lmodna milli\u00f3kr\u00f3l, p\u00e9nzr\u0151l, csillog\u00e1sr\u00f3l?<\/p>\n
Azt elismerem, hogy a p\u00e9nz val\u00f3ban \u00e1lmaim t\u00e1rgya. De nem akarok gazdag lenni, s\u0151t csillogni sem szeretn\u00e9k. \u00c9n szeretem azt a k\u00e9t gaty\u00e1mat \u00e9s n\u00e9gy fels\u0151met, ami van. Nem k\u00e9ne m\u00e9g harminc. Nem kellen\u00e9nek felesleges dolgok. De az anyagi biztons\u00e1gra minden nap, minden perc\u00e9ben v\u00e1gyom. Sokszor \u00e9rzem borzaszt\u00f3an igazs\u00e1gtalannak, hogy a boltban el kell azon gondolkodnom, hogy az a lekv\u00e1ros t\u00e1ska m\u00e9g belef\u00e9r? Hogy a madaraknak tudok venni m\u00e9g egy zacsk\u00f3 magot? Hogy Lilinek ugye jut m\u00e9g egy diszn\u00f3f\u00fcl?<\/p>\n
Soha nem voltam m\u00e9g olyan helyzetben, hogy \u00fagy v\u00e1s\u00e1roltam volna, hogy ne n\u00e9ztem volna a p\u00e9nzt. Mert musz\u00e1j, mert nagyon kev\u00e9sb\u0151l kell \u00e9lj\u00fcnk. El sem tudom k\u00e9pzelni milyen lehet az, amikor gondolkod\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl megy el valaki v\u00e1s\u00e1rolni. \u00c9s ha ott hagy p\u00e1r ezer forintot, akkor az nem hi\u00e1nyzik neki.<\/p>\n
\u00c9desany\u00e1m rengeteget dolgozik \u00e9s m\u00e9gis a legminim\u00e1lisabb \u00f6sszegb\u0151l kell \u00e9ln\u00fcnk. Sokszor ez \u00f3ri\u00e1si teher. Se Anyu, se \u00e9n nem vagyunk nagyrav\u00e1gy\u00f3ak. Hogyha lenne mit a tejbe apr\u00edtani a sz\u00e1raz keny\u00e9ren k\u00edv\u00fcl, akkor sem k\u00f6ltekezn\u00e9nk, csak f\u00e9lrerakn\u00e1nk. Egy-k\u00e9t dolgot kicser\u00e9ln\u00e9nk a lak\u00e1sban \u00e9s elmenn\u00e9nk s\u00fctizni. Ennyi. A t\u00f6bbi pedig fialna.<\/p>\n
Mert tov\u00e1bbra sem v\u00e1gyunk nagyra, csak a biztons\u00e1gra. Id\u00e9n m\u00e9g kevesebb\u0151l kell \u00e9ln\u00fcnk, mint eddig. Sajnos a suliban a szoci\u00e1lis t\u00e1mogat\u00e1st sem kaptam meg, b\u00e1r azt gondoltam \u00e9n el\u00e9gg\u00e9 r\u00e1szorul\u00f3 vagyok, ezek szerint m\u00e9gsem.<\/p>\n
Nincs ezzel baj, mert sokan \u00e9lnek a k\u00fat m\u00e9ly\u00e9n, de ha m\u00e1r \u00e1lmok, akkor \u0151szint\u00e9n be kell vallanom: szeretn\u00e9k egyszer nyerni a lott\u00f3n. Szeretn\u00e9k abb\u00f3l r\u00e1kkutat\u00e1sra k\u00f6lteni, a m\u0171ves\u00e9re, a k\u00f3rh\u00e1zra. Szeretn\u00e9m odaadni nagy r\u00e9sz\u00e9t a csepeli kutyasulinak, hogy a csoda tov\u00e1bb\u00e9lhessen. Szeretn\u00e9m az ismer\u0151seim, bar\u00e1taim \u00e9let\u00e9t megk\u00f6nny\u00edteni \u00e9s v\u00e9g\u00fcl: szeretn\u00e9m, hogyha nem k\u00e9ne a lekv\u00e1ros t\u00e1sk\u00e1n elm\u00e9l\u00e1zni.<\/p>\n
<\/p>\n
Azt\u00e1n szoktam merengni egy jobb vil\u00e1gr\u00f3l. Ez nagyon b\u00e1rgy\u00fan hangzik, de \u00edgy igaz. Sokszor m\u00e9l\u00e1zok azon, hogy milyen j\u00f3 lenne, ha az emberek nem b\u00e1ntan\u00e1k egym\u00e1st, ha a tisztelet \u00e9s odaad\u00e1s nem elv\u00e1r\u00e1s, hanem alap lenne. Ha a szeretet nem csoda, hanem f\u0171szer form\u00e1j\u00e1ban l\u00e9tezne, amib\u0151l mindenki sz\u00f3r \u00e9lete \u00e9teleibe. Ha sokkal kevesebb gonoszs\u00e1g lenne \u00e9s l\u00e9nyegesen t\u00f6bb boldogs\u00e1g\u2026<\/p>\n
Amikor ezen gondolkodom egy pillanatra elhiszem, hogy egy fecske is csin\u00e1lhat nyarat. Lehet, hogy csak egyszer egy m\u00e9teres helyen, de csin\u00e1lhat. \u00c9s \u00e9n igyekszem mindenkit tisztelni, szeretni, mert ilyenkor l\u00e1tom, hogy mennyi rendes ember \u00e9l m\u00e9gis a vil\u00e1gon. Ha mosolyt k\u00fcld\u00f6k, mosolyt kapok \u00e9s ez a l\u00e9nyeg.<\/p>\n
<\/p>\n
Az \u00e1lmodoz\u00e1s mindannyiunk \u00e9let\u00e9nek a r\u00e9sze \u2013 szerintem ezzel nem t\u00e9vedek nagyot. Van, aki kisebb dolgokkal is be\u00e9ri \u00e9s van, aki a Holdig re p\u00fclne. Egy biztos nem szabad feladni a rem\u00e9nyt, mert h\u00e1tha egyszer az \u00e1lmok val\u00f3ra v\u00e1lnak.<\/p>","type":"rich"}