{"version":"1.0","provider_name":"Vag\u00e1ny - El\u0151re a v\u00e1ltoz\u00e1s \u00fatj\u00e1n","provider_url":"https:\/\/vakvagany.cafeblog.hu","author_name":"Nikkki88","author_url":"https:\/\/vakvagany.cafeblog.hu\/author\/vakvaganynakgmail-com\/","title":"T\u00fall\u00e9pni","html":"

Az \u00e9let\u00fcnk sor\u00e1n ad\u00f3d\u00f3 probl\u00e9m\u00e1k lek\u00fczd\u00e9se ut\u00e1n a legnehezebb dolog: t\u00fall\u00e9pni. \u00c1tugrani, feldolgozni mindazt, ami t\u00f6rt\u00e9nik vel\u00fcnk. A lelki gy\u00f3gyul\u00e1shoz ugyanis elmism\u00e1solhatatlan ez a l\u00e9p\u00e9s, k\u00fcl\u00f6nben \u00f6r\u00f6k g\u00f3c marad a seb hely\u00e9n. De vajon mik\u00e9nt kell megem\u00e9szteni? \u00c9s mikor mondhatjuk nyugodt sz\u00edvvel: m\u00e1r t\u00fal vagyok rajta.

Rengeteg alkalommal kapom meg azt a k\u00e9rd\u00e9st, hogy \u201ehogy dolgoztad fel?\u201d. Mert \u00e1ltal\u00e1ban, aki ismer azt l\u00e1tja, hogy mosolygok, vid\u00e1man \u00e9lek, egysz\u00f3val \u00fagy t\u0171nik t\u00falvagyok a dolgok nehez\u00e9n. A legels\u0151 alk\u00e9rd\u00e9s mindig a vaks\u00e1gomra vonatkozik. Hogy dolgoztam fel azt, hogy nem l\u00e1tok. Azt\u00e1n mik\u00e9nt bar\u00e1tkoztam meg a dial\u00edzissel \u00e9s ezzel az eg\u00e9sszel, ami \u00e9pp most is folyik.
Tal\u00e1n nem t\u00e9vedek, ha azt mondom nincs olyan gy\u00f3gym\u00f3d, ami mindenkinek seg\u00edtene, hiszen ah\u00e1ny ember \u00e9l a F\u00f6ld\u00f6n annyif\u00e9lek\u00e9ppen em\u00e9sztgetj\u00fck az \u00e9lm\u00e9nyeinket. De t\u00e9ny: \u00f3vakodni kell a gondok temet\u00e9s\u00e9t\u0151l. Van olyan szeglete \u00e9letemnek pl. \u00c9desap\u00e1m hal\u00e1la, amit elf\u00f6ldeltem, mondv\u00e1n nem gondolok r\u00e1, nem besz\u00e9lek r\u00f3la, megyek tov\u00e1bb. Ez egy darabig gy\u00f6ny\u00f6r\u0171en m\u0171k\u00f6d\u00f6tt, de most, lassan nyolc \u00e9vvel a t\u00f6rt\u00e9ntek ut\u00e1n \u00e9rzem, hogy beg\u00f3cosodott a sebhely \u2013 s egyre jobban f\u00e1j. A megold\u00e1s pedig az, hogy ennyi \u00e9v ut\u00e1n is el\u0151vegyem magamban a r\u00e9gi eml\u00e9keket \u00e9s r\u00e1g\u00f3djak, pr\u00f3b\u00e1ljak \u0151r\u00f6lni a gondolataim, \u00e9rzelmeim malm\u00e1ban.

A sz\u0151nyeg al\u00e1 s\u00f6pr\u00e9s teh\u00e1t nem j\u00f6hetett sz\u00f3ba. A vaks\u00e1g probl\u00e9m\u00e1j\u00e1val el\u00e9g kor\u00e1n kellett szembes\u00fcln\u00f6m \u00e9s nem is titkolom: volt egy h\u00e9t, amikor a Sz\u00fcleimen k\u00edv\u00fcl m\u00e1ssal nem akartam besz\u00e9lni. Ez n\u00e1lam a legmaxim\u00e1lisabb befordul\u00e1s jele, hiszen l\u00e9telemem a besz\u00e9lget\u00e9s, a bar\u00e1tokkal tartott kontaktus. Akkor \u00e9s ott \u00fagy \u00e9reztem senki sem \u00e9rdekel, v\u00e9ge a vil\u00e1gnak. Egy s\u00f6t\u00e9t burokban voltam \u00e9jjel-nappal. Hi\u00e1ba sz\u00f3lt a t\u00e9v\u00e9 vagy pr\u00f3b\u00e1lt felvid\u00edtani Anyu \u2013 l\u00e9lekben is megvakultam. Egy feketelyuk voltam az \u00e9let galaxis\u00e1ban.
Azt\u00e1n valahogyan felt\u00e1p\u00e1szkodtam. Ut\u00f3lag \u00fagy \u00e9rzem az esem\u00e9nyek r\u00e1ngattak ki, hiszen abban az \u00e9vben (2001 majd 2002) megj\u00e1rtuk Sopront \u00e9s Budapestet is, ahol ott ragadtam, h\u00e1rom h\u00e9tre. Teh\u00e1t, mint egy v\u00e1kum tov\u00e1bb r\u00e1ntottak a t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sek, nem volt id\u0151m nyaldosni a sebeimet. Ann\u00e1l t\u00f6bb id\u0151t t\u00f6lt\u00f6ttem a vak \u00e9letm\u00f3d megszok\u00e1s\u00e1val, azaz estem gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 nagyokat. Addig is \u00fct\u0151d\u00f6tt voltam, de a fejem joggal indulhatott volna a \u201esziv\u00e1rv\u00e1ny\u201d sz\u00e9ps\u00e9gversenyen\u2026 Sokat koppantam, \u00fctk\u00f6ztem, de mindenki \u00edgy kezdi. Az\u00f3ta m\u00e1r megtanultam esni, amire tal\u00e1n a legb\u00fcszk\u00e9bb vagyok, de ahhoz, hogy id\u00e1ig eljussak j\u00f3p\u00e1rszor kellett megcs\u00f3kolnom, hol a h\u00e1ts\u00f3 felemmel, hol az orc\u00e1mmal az anyaf\u00f6ldet. \uf04a
A l\u00e9nyeg, hogy az esem\u00e9nyek h\u00faztak magukkal. Amikor v\u00e9glegesen elment a l\u00e1t\u00e1som (2005) is musz\u00e1j volt menni tov\u00e1bb, hiszen \u00e9pp az iskolapadot koptattam.

Fontos az\u00e9rt itt elmondanom, hogy a saj\u00e1t ny\u00fcgl\u0151d\u00e9seimmel t\u00e9nyleg eg\u00e9sz j\u00f3l elb\u00e1nok, birk\u00f3zok sokat magammal, de \u00e1ltal\u00e1ban \u00e9n nyerek. Viszont az engem is \u00e9rint\u0151, de nem velem t\u00f6rt\u00e9n\u0151 trag\u00e9di\u00e1k pl. Apu, Nagyi hal\u00e1la m\u00e1r m\u00e1s dolog. Ezek nagyon t\u00e9rdre k\u00e9nyszer\u00edtenek \u00e9s nem vagyok j\u00f3 a feldolgoz\u00e1sukban. Bizony annak idej\u00e9n l\u00e1tszott rajtam, hogy megt\u00f6rtem \u00e9s t\u00e9nyleg szil\u00e1nkos volt a k\u00e9p. Sz\u00f3val r\u00e1j\u00f6ttem: \u00e9n csak saj\u00e1t magammal szemben tudok hat\u00e9kony lenni.

Az \u00e9vek sokf\u00e9le megpr\u00f3b\u00e1ltat\u00e1st hoztak, de a legnagyobb m\u00e9gis a tavalyi volt, ahogy m\u00e1r mindenki tudja a vese-mese szem\u00e9ly\u00e9ben. Az igazat megvallva nem hittem volna, hogy ezt valaha is helyre tudom magamban rakni. T\u00fals\u00e1gosan sok volt a sokk. Maga a kezel\u00e9s, a di\u00e9ta, a kontroll be\u00e9p\u00edt\u00e9se a mindennapjaimba, a rosszull\u00e9tek\u2026
Most m\u00e9gis elmondhatom, hogy j\u00f3 helyen van az \u00e9letem vitrines szekr\u00e9ny\u00e9ben. Megtal\u00e1lta a polc\u00e1t \u00e9s b\u00e9k\u00e9ben fekszik ott a vaks\u00e1g \u00e9s egy\u00e9b s\u00e9r\u00fcl\u00e9sek dobozk\u00e1i mellett.
Ezt sem egyed\u00fcl \u00e9rtem el, hanem a bar\u00e1taimnak k\u00f6sz\u00f6nhetem, azoknak az embereknek, akik mindig mellettem \u00e1llnak \u00e9s ott vannak mindenhol: a k\u00f3rh\u00e1zban, a dial\u00edzisben, az utc\u00e1n, a boltban, az \u00e9letemben. N\u00e9lk\u00fcl\u00fck nem ment volna. \u00c9s v\u00e9g\u00fclis itt a pont, mert van ki\u00e9rt vid\u00e1mnak lenni, van kinek nevetni, van kire mosolyogni \u2013 \u00e9s ez a legjobb motiv\u00e1ci\u00f3 a vil\u00e1gon.

V\u00e9g\u00fcl eljutottam a konkl\u00fazi\u00f3mig. Ez a saj\u00e1t \u00e9letemre szabott kis v\u00e9gk\u00f6vetkeztet\u00e9s, de az sem lehetetlen, hogy m\u00e1s is csipeget az \u00e9n receptemb\u0151l:
A vid\u00e1ms\u00e1g a kulcs. A nevet\u00e9s. A mosoly. A kacag\u00e1s \u2013 amikor \u00fagy nevetsz, hogy folynak a k\u00f6nnyeid \u00e9s f\u00e1j a hasad. Nincs enn\u00e9l jobb gy\u00f3gyszer. Tudni kell eljutni od\u00e1ig, hogy az ember nevessen a neh\u00e9zs\u00e9gein. Tudni kell mulatni a helyzet\u00fcnk\u00f6n, fityiszt mutatni a gondoknak \u00e9s kacagni. Mert a nevet\u00e9s l\u00e1thatatlan gy\u00f3gyszer, de mindenn\u00e9l gyorsabban gy\u00f3gy\u00edtja a sebeket.
Akkor kezd\u00fcnk el fel\u00e1llni a sokkjainkb\u00f3l, ha k\u00e9pesek vagyunk j\u00f3t der\u00fclni a probl\u00e9m\u00e1inkon. Akkor m\u00e1r ott vagyunk a kapuban \u00e9s onnan m\u00e1r nincs vissza\u00fat.

\u00c9n mindig mosolygok. Persze az \u00e1gyam kis eldugott zug\u00e1ban n\u00e9ha engem is el szoktak fedni a k\u00f6nnyek, de azt\u00e1n megr\u00e1zom magam, ak\u00e1rcsak Lili alv\u00e1s ut\u00e1n \u2013 \u00e1tmozgatom testemet, lelkemet. Belez\u00f6kkenek \u00fajra az \u00e9letbe \u00e9s bazsalygok, vigyorgok\u2026. Mert a vid\u00e1ms\u00e1g a kulcs a t\u00fall\u00e9p\u00e9shez. Akik pedig szeretnek \u00e9s akiket szerethetek t\u00e1pl\u00e1lj\u00e1k ezt a kifogyhatatlan nyersanyagot: a mosoly-reaktort.

<\/p>","type":"rich"}