Z\u00fcmm\u00f6g\u00e9s. Semmihez sem hasonl\u00edthat\u00f3, ahogy az a szag sem, ami k\u00f6r\u00fcllengi az \u00e9p\u00fcletet. Ak\u00e1r illat is lehetne, hiszen nem cs\u00edpi az orrot, csak azoknak a lelk\u00e9n csavar egyet, akik ismerik mi ez. Akik tudj\u00e1k mit is jelent pontosan, akik beszippantva mondj\u00e1k: dial\u00edzis.<\/p>\n
<\/p>\n
A h\u00e9ten volt az egy \u00e9ves \u00e9vfordul\u00f3ja annak, hogy megkezd\u0151d\u00f6tt \u201e\u00faj\u201d \u00e9letem. Annak a sorsd\u00f6nt\u0151 napnak az eml\u00e9ke, amikor beker\u00fcltem a k\u00f3rh\u00e1zba, ezzel t\u00fal\u00e9lve tal\u00e1n saj\u00e1t makacss\u00e1gomat is. Egy esztend\u0151\u2026nem t\u0171nik soknak, m\u00e9gis a fejl\u0151d\u00e9sben rengeteget sz\u00e1m\u00edt. Olyan, mint egy igazi t\u00e9rk\u00e9p: tele hegyekkel, v\u00f6lgyekkel, tengerekkel \u00e9s \u00f3ce\u00e1nokkal.<\/p>\n
Az els\u0151 hetekben nem \u00e9rintett t\u00fals\u00e1gosan m\u00e9lyen a tudat, hogy m\u0171vese kezel\u00e9sre j\u00e1rok. \u00c1tmeneti, csak ideiglenes \u2013 gondoltam. Valami olyasmi, mint a dar\u00e1zscs\u00edp\u00e9s: nagyon f\u00e1j, beduzzad m\u00e9g tal\u00e1n a nyoma is megmarad, lehet egy \u00e9letre megut\u00e1lod mag\u00e1t a rovart, de v\u00e9g\u00fcl sz\u00e9pen csendben elfelejted \u00e9s ha tudod ker\u00fcl\u00f6d, m\u00e9g a t\u00e9m\u00e1t is. \u00c9rdekl\u0151dve figyeltem mindent magam k\u00f6r\u00fcl, a bioszos-k\u00e9mi\u00e1s agyam neki\u00e1llt kattogni \u00e9s \u00e9rteni akartam mi folyik k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem. Mik ezek a hangok, mi ez a g\u00e9p, mi az a kapill\u00e1r vagy hdf, pontosan mit takar az, hogy filtr\u00e1ci\u00f3 vagy hogy heparin. \u00dagy v\u00e9ltem ez nagyon j\u00f3 tanul\u00e1si f\u00e1zis, puszt\u00e1n a k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1g vez\u00e9relt. Olyan, mint amikor bel\u00e9psz egy lakatlan h\u00e1zba: k\u00f6r\u00fcln\u00e9zel, megfogsz mindent, tal\u00e1n kincset is keresel, de azt\u00e1n becsukod magad ut\u00e1n a rozoga ajt\u00f3t \u00e9s soha t\u00f6bbet nem n\u00e9zel vissza \u2013 otthonodnak meg pl\u00e1ne nem nevezed.<\/p>\n
Egysz\u00f3val egy folyos\u00f3n tal\u00e1ltam magam, ahol a m\u00falt ajtaja m\u00e1r z\u00e1rva volt, de a j\u00f6v\u0151\u00e9 t\u00e1rva-nyitva, ahol a \u201elehetek\u201d \u00e9ltek. A lehet, hogy meggy\u00f3gyulok vagy a lehet, hogy visszaj\u00f6n a ves\u00e9m. De ahogy oly sok \u00e1lom ez is szertefoszlott, a lehetek elt\u0171ntek, a j\u00f6v\u0151 ajtaja \u00f6sszeomlott \u00e9s r\u00e1j\u00f6ttem a folyos\u00f3 amin \u00e1llok az az \u00e9letem. Nem \u00e1tmeneti, nem ideiglenes\u2026maga a j\u00f6v\u0151.<\/p>\n
<\/p>\n
Mit tettem, amikor megtudtam? Val\u00f3sz\u00edn\u0171leg azt, amit minden norm\u00e1lis ember: s\u00edrtam. S\u00edrtam, s\u00edrtam \u00e9s csak s\u00edrtam. Majd s\u00edrtunk, s\u00edrtunk egy\u00fctt Anyuval. Elsirattunk minden f\u00e1jdalmat, a sz\u00e9p j\u00f6v\u0151t\u2026\u2026elsirattunk engem. Mert igen, \u00e9n m\u00e1r nem ugyanaz vagyok, aki voltam. Minden t\u00f6r\u00e9s, minden nyomor\u00fas\u00e1g, minden vill\u00e1mcsap\u00e1s alak\u00edt az emberen \u00e9s abb\u00f3l ugyan\u00fagy kij\u00f6nni m\u00e1r nem lehet.<\/p>\n
Egy darabig elj\u00e1tszottam a makacs gyereket, aki duzzog, mert elvett\u00e9k a j\u00e1t\u00e9k\u00e1t \u2013 csak nekem a rem\u00e9nyemet ragadt\u00e1k ki a sz\u00edvemb\u0151l. Nem \u00e9rdekelt sem a kezel\u00e9s, sem a s\u00faly, semmi. Pr\u00f3b\u00e1lgattam figyelni mindenre, de ut\u00e1ltam az eg\u00e9szet: kezdve az UFO-s antennak\u00e9nt l\u00f3g\u00f3 kan\u00fcllel\u2026 Hogy lehet \u00edgy \u00e9lni? M\u00edg k\u00f3rh\u00e1zban van az ember nem olyan felt\u0171n\u0151, hogy laza 5 \u00f3r\u00e1t a m\u0171ves\u00e9n t\u00f6lt, de amikor hazamegy?<\/p>\n
Haza\u2026 Minden ami a m\u00falt, ott v\u00e1rt. Minden, ami \u00e9n voltam. A f\u00e9l literes poharam \u2013 az al\u00e1 sosem adtam, a gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6k hadai, sz\u00e9p kerek dinny\u00e9k \u2013 a kedvencem volt \u00e9s sorolhatn\u00e1m. Mindaz, ami nem lehettem. A s\u00falyz\u00f3k, amiket m\u00e1r nem emelhetek meg a kezemmel\u2026egy \u00e9let k\u00e9pekben, illatokban, ami m\u00e1r nem az eny\u00e9m. Hogy is \u00e9p\u00edthetn\u00e9k fel mindent \u00fajra? Hiszen annyiszor \u00f6sszeomlottam, vajon m\u00e9g h\u00e1nyszor lehet felpattanni?<\/p>\n
Nevethet az olvas\u00f3: a poharat el kell tenni, a dinny\u00e9t elfelejteni, a s\u00falyz\u00f3t r\u00e1b\u00edzni olyanra, akire val\u00f3. Elrakni mindent, els\u00f6p\u00f6rni, ahogy a morzs\u00e1kat az asztalr\u00f3l \u00e9s l\u00e9pni tov\u00e1bb. Mi ebben a neh\u00e9z? Ezek csak t\u00e1rgyak? H\u00e1t persze, csak az ember \u00e9let\u00e9nek egy r\u00e9sz\u00e9t a t\u00e1rgyak alkotj\u00e1k, amikhez ragaszkodik, amelyek besz\u00e9desek \u00e9s amelyeket (megfogva), megn\u00e9zve \u00f6nmagunkra tal\u00e1lunk. Nyilv\u00e1n nem r\u00edttam eltorzult arccal egy g\u00f6r\u00f6gdinnye felett, de att\u00f3l m\u00e9g nem volt k\u00f6nny\u0171.<\/p>\n
<\/p>\n
V\u00e9g\u00fcl nyilv\u00e1nval\u00f3v\u00e1 v\u00e1lt magam sz\u00e1m\u00e1ra is, hogy t\u00e9vedtem. K\u00f6nnyebb lett azzal, hogy hazaj\u00f6ttem, mert a kezel\u00e9sek ut\u00e1n \u00fajra itthon vagyok, a saj\u00e1t kis vil\u00e1gomban, a kincseim k\u00f6z\u00f6tt. Kellett v\u00e1ltoztatni sok mindenen, s\u0151t a legt\u00f6bb dolgon, de id\u0151vel siker\u00fclt be\u00e1llni a sorba \u00e9s becs\u00fclettel l\u00e9pni tov\u00e1bb.<\/p>\n
Persze a mi sz\u00edv\u00fcnket nem csak ez nyomta. A vesebetegs\u00e9g is s\u00falyos csap\u00e1s volt, de az alapbetegs\u00e9gem jelenl\u00e9te \u00e9s alattomoss\u00e1ga az, ami igaz\u00e1n \u00f6li a rem\u00e9ny\u00fcnket. A tudat, hogy meggy\u00f3gyulni nem lehet. A f\u00e9lelem, hogy h\u00e1tha tov\u00e1bbterjed \u00e9s a gondolat, hogy mi lesz ha\u2026 Ilyenkor pr\u00f3b\u00e1lok STOP-ot inteni, mert musz\u00e1j. N\u00e9ha persze minden eshet\u0151s\u00e9get v\u00e9giggondolok, egy percre elt\u0171nik a pillanat, azt\u00e1n visszaeml\u00e9kszem milyen voltam felh\u0151tlen\u00fcl boldog gyermeknek, aki oly sok mindent l\u00e1tott \u00e9s oly keveset \u00e9lt, eg\u00e9szs\u00e9gesen. Nem k\u00f6nny\u0171 vet\u00edt\u00e9s ez\u2026<\/p>\n
De azt\u00e1n megr\u00e1zom a fejem \u00e9s igyekszem a jelen dolgaival telet\u00f6mni agyam rejtett zugait s csak \u00e9jszaka megriadni\u2026a f\u00e9lelemt\u0151l.<\/p>\n
<\/p>\n
H\u00f3napok teltek el \u00e9s \u00e9n egyre jobban beleilleszkedtem az \u00faj, g\u00e9phez k\u00f6t\u00f6tt \u00e9letembe. A v\u00f6lgyek persze nem ker\u00fcltek el, de igyekeztem mindig kit\u00f6rni bel\u0151l\u00fck. Egyszerre figyelni kezdtem a betegt\u00e1rsaimat, de nem mondan\u00e1m, hogy pozit\u00edv hat\u00e1ssal voltak r\u00e1m.<\/p>\n
Tisztelet a kiv\u00e9telnek, de a m\u0171ves\u00e9n kezelt betegek egy r\u00e9sze a rem\u00e9nytelens\u00e9g \u00f3ce\u00e1nj\u00e1ban fuldoklik. A pesszimizmus, olykor a gonoszs\u00e1g sem ritka \u00e9s f\u0151leg az a l\u00e1t\u00e1sm\u00f3d leng \u00e1t mindent, hogy: minek ez a h\u0171h\u00f3, elegem van, ut\u00e1lom\u2026ez nem \u00e9let, ez csak egy m\u0171 dolog\u2026<\/p>\n
Nagyon rossz \u00e9rz\u00e9s volt megtapasztalni ezt, az m\u00e9g ink\u00e1bb elszomor\u00edtott, hogy ezen a hozz\u00e1\u00e1ll\u00e1son, ezeken az embereken sajnos m\u00e1r senki nem seg\u00edthet\u2026<\/p>\n
<\/p>\n
\u00c9n, azonban pr\u00f3b\u00e1ltam \u00e9s pr\u00f3b\u00e1lok most is vid\u00e1man oda\u00e1llni a dolgok mell\u00e9. Keresni kell minden nap valamit, ami\u00e9rt h\u00e1l\u00e1sak lehet\u00fcnk.<\/p>\n
Kezdj\u00fck p\u00e9ld\u00e1ul azzal, hogy fel\u00e9bredt\u00fcnk...m\u00e1r ez is nagy dolog. Az \u00e9let\u00fcnk \u00fajabb 24 \u00f3r\u00e1val b\u0151v\u00fcl. Azt\u00e1n, hogy van valaki vagy vannak valakik, akik szeretnek minket. A vil\u00e1g legnagyobb csod\u00e1ja ez\u2026amit nem lehet megv\u00e1s\u00e1rolni, aminek az \u00e9rt\u00e9ke felbecs\u00fclhetetlen: a szeretet.<\/p>\n
Plusz v\u00e9gt\u00e9re is fel tudunk \u00e1llni, nagy leveg\u0151t venni, s\u0151t nevetni is k\u00e9pesek vagyunk: \u00fagy, hogy a lelk\u00fcnk is beleremeg. H\u00e1l\u00e1snak kell lenni minden\u00e9rt, m\u00e9g a legkisebb csepr\u0151-apr\u00f3 dolog\u00e9rt is, mert mind egy picur csoda. Ha pedig fur\u00e1n n\u00e9znek r\u00e1nk csak mosolyogjunk, mert ez gy\u00f3gy\u00edr mindenre. M\u00e9g akkor is, ha olykor a k\u00f6nnytenger ellep minket \u00e9s a b\u00fa v\u00f6lgy\u00e9ben tal\u00e1ljuk magunkat. Nem szabad elfelejten\u00fcnk, hogy a napf\u00e9ny szinte mindenhova eljut s ha a tenger legs\u00f6t\u00e9tebb zug\u00e1ban fojtogat minket az \u00e9let ak\u00e1r a f\u00e9ny eml\u00e9ke is seg\u00edthet\u2026egy eml\u00e9knyi szikra is el\u00e9g lehet.<\/p>\n
<\/p>\n
www.facebook.com\/vakvagany<\/p>","type":"rich"}