A j\u00e1rt utat fel ne add a j\u00e1ratlan\u00e9rt \u2013 tartja a mond\u00e1s. M\u00e9gis az \u00e9let\u00fcnk sor\u00e1n oly sokszor ker\u00fcl\u00fcnk olyan helyzetbe, amikor k\u00e9nytelenek vagyunk elindulni az ismeretlen, k\u00f6nnyekkel, f\u00e1jdalommal \u00e9s a rem\u00e9ny szikr\u00e1inak apr\u00f3 csillagaival kik\u00f6vezett \u00faton.<\/p>\n
<\/p>\n
Majdnem minden ember szereti a megszokottat, a bej\u00e1ratott, kitapasztalt dolgokat. K\u00f6nnyebb olyan \u00faton haladni, amelynek m\u00e1r minden reped\u00e9s\u00e9t, buktat\u00f3j\u00e1t ismerj\u00fck, mint egy \u00faj, szakad\u00e9kokkal teli \u00f6sv\u00e9nyt v\u00e1lasztani. Pedig ut\u00f3bbir\u00f3l csak k\u00e9pzelj\u00fck, hogy v\u00f6lgyekkel teli, hogy kr\u00e1terek \u00fct\u00f6tte lyukakon kell \u00e1tverekedni magunkat. A legt\u00f6bbsz\u00f6r, ha alkalmunk ad\u00f3dik megtapasztalni a m\u00e1sik v\u00e1laszt\u00e1st, kider\u00fcl, hogy sokkal rosszabbnak v\u00e9lt\u00fck \u2013 s a v\u00e9g\u00e9n m\u00e9g az sem lehetetlen, hogy a r\u00e9gi, ki \u00e9s megtapasztalt \u00fat lesz a j\u00e1rhatatlan\u2026<\/p>\n
A d\u00f6nt\u00e9s, azonban nem k\u00f6nny\u0171, s\u0151t a legnehezebb l\u00e9p\u00e9s. Amikor nagyj\u00e1b\u00f3l minden a hely\u00e9n van az \u00e9let\u00fcnkben \u00e9s a homok\u00f3r\u00e1nkban rendesen peregnek a homokszemek, ritk\u00e1n v\u00e1gyunk arra, hogy egy vihar felkavarjon mindent. Pedig, ha \u0151szint\u00e9n magunkba n\u00e9z\u00fcnk \u00e9szrevessz\u00fck, hogy az \u00f3r\u00e1nk szemcs\u00e9i ink\u00e1bb k\u00f6vek, amelyek sokszor a sz\u00edv\u00fcnkr\u0151l pattogzanak le. Felt\u0171nik, hogy kicsit minden sz\u00fcrke \u00e9s a boldogs\u00e1g \u00e1br\u00e1ndja m\u00e1r r\u00e9g elker\u00fcl minket. De a j\u00e1rt akkor is k\u00f6nnyebb, ha m\u00e1r kicsit sem boldog\u00edt. Hiszen, ha mindent feladunk? Ha v\u00e1lasztunk \u00e9s elindulunk m\u00e1sfele? Mi t\u00f6rt\u00e9nhet? Minden rosszabb lehet: a k\u00f6veket perget\u0151 sz\u00edv\u00fcnk \u00fcvegdarabokat forgathat, amelyek megsebeznek minket. A nyugodt, ismert egy vad, ismeretlen es fesz\u00fclt valamiv\u00e9 v\u00e1lik \u00e9s mi keress\u00fck a kiutat.<\/p>\n
Persze ott van a jobb\u00e1 alakul\u00e1s lehet\u0151s\u00e9ge is. Hogy m\u00e9giscsak homokszemekk\u00e9 zsugorodnak azok a kavicsok \u2013 s hogy tal\u00e1n \u00fajra sz\u00edness\u00e9 v\u00e1lik a vil\u00e1g. A nagy dolgok ritk\u00e1n j\u00f6nnek a h\u00e1zhoz \u00e9s kopogtatnak be: Kezics\u00f3kolom, \u00e9n vagyok a v\u00e1ltoz\u00e1s szele. Bej\u00f6hetek vagy felk\u00e9sz\u00fclne r\u00e1m? A kertben, ha gondolja kipr\u00f3b\u00e1lhat \u00e9s d\u00f6nts\u00f6n csak ezut\u00e1n. A val\u00f3s\u00e1gban minden\u00e9rt meg kell k\u00fczdeni \u00e9s sokszor a nagy \u00fcgy\u00e9rt nek\u00fcnk is \u00f3ri\u00e1sit kell l\u00e9pn\u00fcnk, t\u00f6bbnyire az ismeretlenbe.<\/p>\n
A m\u00e9rlegel\u00e9s a mai vil\u00e1gban teljesen norm\u00e1lis. Abszol\u00fate nem abban az univerzumban \u00e9l\u00fcnk, ahol k\u00f6nny\u0171 v\u00e1ltani. Ahol nincs f\u00e9lelem benn\u00fcnk, hogyha a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gbe n\u00e9z\u00fcnk. Annyira kell a biztons\u00e1g minden szempontb\u00f3l, hogy ink\u00e1bb ragaszkodunk a szil\u00e1nkos stabilit\u00e1shoz, mint ahhoz, ami lehet. Mert \u00e9pp a lehet az, ami zavar minket. Nem mondhatjuk azt, hogy: biztos, csak azt, hogy el\u0151fordulhat \u2013 s erre h\u00e1zat \u00e9p\u00edteni, mer\u00e9szs\u00e9g.<\/p>\n
<\/p>\n
Az \u00e9let, azonban nem hagyja \u00f6sv\u00e9nyek n\u00e9lk\u00fcl az embert. Sokszor maga a sors alak\u00edtja \u00fagy \u201es\u00e9t\u00e1inkat\u201d, hogy k\u00e9nytelenek vagyunk let\u00e9rni a megszokottr\u00f3l \u00e9s belev\u00e1gni az \u00fajba.<\/p>\n
A t\u00faracsap\u00e1sok mindig megnyugtat\u00f3ak: jelz\u00e9sek vezetnek minket egy ir\u00e1nyba, elt\u00e9veszteni sem lehet. Biztons\u00e1gosak, a vad\u00e1llatok nem j\u00e1rnak arra \u00e9s fejben el is lehet rakt\u00e1rozni a t\u00e9nyt: tutira c\u00e9lba \u00e9r\u00fcnk. Legal\u00e1bbis \u00edgy v\u00e9leked\u00fcnk.<\/p>\n
Ha pedig az erd\u0151 s\u0171r\u0171j\u00e9be n\u00e9z\u00fcnk megretten\u00fcnk: mi v\u00e1rhat ott? Vad\u00e1llatok? Egy szakad\u00e9k? S ital, \u00e9tel n\u00e9lk\u00fcl? Azt\u00e1n \u00e9szrevessz\u00fck, hogy a gyalog\u00fatonkon keresztbe egy fa fekszik, terpeszked\u0151n. \u00d3ri\u00e1si \u00e9vsz\u00e1zados feny\u0151 lehet, nem l\u00e1tunk \u00e1t rajta. S nincs v\u00e1laszt\u00e1s, most m\u00e1r nincs: menni kell el\u0151re, bele a v\u00e1ratlanba.<\/p>\n
A hajunkat t\u00e9pik az \u00e1gak, arcunkba markolnak a bokrok, l\u00e1bunkat cs\u00edpi \u00e9s marcangolja a csal\u00e1n. Sz\u00e1nk kisz\u00e1radt, szem\u00fcnket k\u00f6nnyesre f\u00fajta a sz\u00e9l s m\u00e1r \u00e9pp lerogyn\u00e1nk a f\u00e1radts\u00e1gt\u00f3l, amikor ki\u00e9r\u00fcnk egy mez\u0151re. A t\u00e1j leny\u0171g\u00f6z\u0151: patak, szam\u00f3ca \u00e9s csend, nyugalom, naps\u00fct\u00e9s, b\u00e9ke. El\u0151sz\u00f6r d\u00e9lib\u00e1bnak v\u00e9lj\u00fck, azt\u00e1n r\u00e1d\u00f6bben\u00fcnk, hogy r\u00e1tal\u00e1ltunk a saj\u00e1t o\u00e1zisunkra\u2026 S, ha az a fa nem fekszik el\u00e9b\u00fcnk elment\u00fcnk volna e csoda mellett.<\/p>\n
<\/p>\n
Amikor az \u00e9letemben ilyen feny\u0151f\u00e1k d\u0151lnek ki sokszor foh\u00e1szkodom az \u00darhoz, hogy mutasson ir\u00e1nyt. Most mi\u00e9rt kellett ennek vagy annak t\u00f6rt\u00e9nnie? Mi\u00e9rt nem volt j\u00f3 az, ami eddig bev\u00e1lt?<\/p>\n
Azt\u00e1n, amikor elkezdek gondolkodni r\u00e1j\u00f6v\u00f6k arra, hogy ennek \u00edgy kellett lennie. Most m\u00e1s \u00fatra kell t\u00e9rjek, mert ott v\u00e1rnak a kih\u00edv\u00e1sok, ahol fejl\u0151dhetek, tanulhatok, er\u0151s\u00f6dhetek. N\u00e9ha kellenek azok a pofonok. Olyan er\u0151s \u00fct\u00e9sek, amikt\u0151l \u00f6sszees\u00fcnk, arccal a n\u00e9mas\u00e1gba. De az ilyen nyaklevesekb\u0151l lehet \u00fagy fel\u00e1llni, hogy gy\u0151ztesnek \u00e9rezz\u00fck magunkat.<\/p>\n
Gyakorlatilag err\u0151l sz\u00f3l az \u00e9let: kapunk, a s\u00faly alatt t\u00e9rdre borulunk, majd k\u00faszva-m\u00e1szva, de igyeksz\u00fcnk tov\u00e1bb.<\/p>\n
<\/p>\n
N\u00e9ha bitang neh\u00e9z. Amikor arccal feksz\u00fcnk a n\u00e9mas\u00e1gban, a f\u0171 csiklandozza az arcunkat, de nincs er\u0151nk m\u00e9g megmozdulni sem, akkor\u2026kil\u00e1t\u00e1stalan minden.<\/p>\n
De j\u00f6n egy szell\u0151, egy hang, egy ismer\u0151s illat. J\u00f6nnek az eml\u00e9kek: a szerettek, bar\u00e1tok. A nevet\u00e9s csilingel\u00e9se\u2026 S megmozdul az addig \u00e9lettelennek v\u00e9lt l\u00e1bunk s felt\u00e1p\u00e1szkodunk. Lelk\u00fcnk, test\u00fcnk megt\u00e9p\u00e1zva, ak\u00e1rcsak az igazi k\u00f3sz\u00e1knak, de megy\u00fcnk tov\u00e1bb.<\/p>\n
<\/p>\n
S hogy mi\u00e9rt kell n\u00e9ha kock\u00e1ztatni? Mi\u00e9rt kell igent mondani? Mi\u00e9rt kell b\u00e1tran beleugrani az ismeretlenbe? Mert egy \u00e9let\u00fcnk van. Nincsen \u00f6t\u00f6dik, hatodik, mint a macsk\u00e1knak. 1 \u00e9let, amelynek hossz\u00fas\u00e1g\u00e1t nem ismerj\u00fck. 1 \u00e9let, amivel gazd\u00e1lkodhatunk. S egy\u00e9rtelm\u0171, hogy \u00e9pp ez is lehet mindennek a g\u00e1tja, mert ha valamit elrontunk, nincs m\u00e1sodik, harmadik es\u00e9ly, hogy rendbe hozzuk.<\/p>\n
A mond\u00e1s, azonban igaz: r\u00f6vid az \u00e9let. Ahhoz pedig pl\u00e1ne az, hogy boldogtalanul \u00e9lj\u00fck v\u00e9gig. Van, amir\u0151l nem tehet\u00fcnk, amin nem tudunk v\u00e1ltoztatni, de rengeteg \u00f6sv\u00e9ny mutatkozik meg a letaposott \u00e9vek dzsungel\u00e9ben, amin \u00e9rdemes elindulni, f\u00e9lve is, mert b\u00e1r lehet, hogy t\u00e9rdre k\u00e9nyszer\u00edt minket az \u00fat els\u0151 harmada, de a v\u00e9g\u00e9n ott csillog a szem\u00fcnkben a rem\u00e9ny, hogy meglelhetj\u00fck saj\u00e1t, oly v\u00e1gyott o\u00e1zisunkat.<\/p>","type":"rich"}