Kis sz\u00f6sszeneteket rendszeresen \u00edrtam a facebookra a n\u0151v\u00e9rk\u00e9kr\u0151l. Igazi nagy bejegyz\u00e9snek, viszont m\u00e9g nem mertem neki\u00fclni. Az ok egyszer\u0171: neh\u00e9z hi\u00e1nytalanul le\u00edrni mindent egy sz\u00e1momra ennyire bev\u00e9s\u0151d\u00f6tt eml\u00e9k-sorozatr\u00f3l.<\/p>\n
\u00cdgy sem lesz teljes a k\u00e9p, ahhoz nincs el\u00e9g bet\u0171, sz\u00f3, mondat. Csak egy v\u00e9set: karcolat a k\u00f3rh\u00e1z adta talizm\u00e1nr\u00f3l.<\/p>\n
Hogy mikor kezd\u0151d\u00f6tt minden? Tavaly m\u00e1rciusban. Term\u00e9szetesen el\u0151tte is tal\u00e1lkoztam n\u0151v\u00e9rekkel, de \u0151k nem v\u00e1llaltak akkora r\u00e9szt az \u00e9letemben. Seg\u00edtettek, kedvesek, n\u00e9hol kegyetlenek voltak, de elsuhantak, ahogy a k\u00f3rh\u00e1zban gyermekk\u00e9nt elt\u00f6lt\u00f6tt h\u00f3napok is.<\/p>\n
Most m\u00e1r m\u00e1sf\u00e9l \u00e9ve, hogy beleker\u00fcltem a \u201efeh\u00e9r\" m\u00f3kusker\u00e9kbe. Eleinte azt hittem, hogy ez a legnagyobb csapda, amibe csak beleeshettem. Persze most m\u00e1r m\u00e1sk\u00e9pp gondolom.
A s\u00fcrg\u0151ss\u00e9gire beker\u00fclni maga volt a sokk. Viszont a n\u0151v\u00e9rk\u00e9k kedvess\u00e9ge meglepett. Haldokoltam \u00e9s \u0151k fogt\u00e1k a kezem. Az, hogy sosem jutott eszembe, hogy v\u00e9ge: tal\u00e1n nekik volt k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151.
A m\u0171vese, az 1-es Bel: \u00e9letem sz\u00ednterei.<\/p>\n
Eddig nem \u00edrtam err\u0151l, mert nem akarok h\u00e1l\u00e1tlan lenni s v\u00e9letlen\u00fcl valakir\u0151l megfeledkezni, de most igyekszem sz\u00e1mot vetni azokr\u00f3l a sz\u00edvemnek kedves emberekr\u0151l, akik mind feh\u00e9ret viselnek.
Az 1-es Bel. N\u00e9gy h\u00f3napot t\u00f6lt\u00f6ttem ott, \u00fagyhogy szinte otthonomm\u00e1 v\u00e1lt. Hogy mi\u00e9rt nem keser\u0171 ez a poh\u00e1r? Term\u00e9szetesen a n\u0151v\u00e9rk\u00e9k miatt, akik k\u00f6z\u00fcl p\u00e1ran a bar\u00e1taim lettek. Olyan emberekr\u0151l besz\u00e9lek most, akik velem voltak minden \u0151r\u00fclten neh\u00e9z l\u00e9p\u00e9semben.<\/p>\n
Amikor beker\u00fcltem: elhagyatva, \u00f6sszet\u00f6rve, rettegve, f\u00e9lig \u00e9lve csak. Amikor elkezd\u0151dtek a kezel\u00e9sek. Amikor megtudtam: nem indul \u00fajra a ves\u00e9m. A k\u00f6nnyek z\u00e1por\u00e1ban egy k\u00e9z, ami megsim\u00edtotta a fejem... Egy ajt\u00f3, ami kiny\u00edlt, majd becsuk\u00f3dott... Egy j\u00f3kor mondott b\u00edztat\u00f3 sz\u00f3.<\/p>\n
Ott voltak velem, amikor az \u00e9rt\u00e1g\u00edt\u00e1sokra v\u00e1rtam, amikor beker\u00fcltem szepszissel az intenz\u00edvre. Azon az \u00e9jszak\u00e1n f\u00e9lrebesz\u00e9ltem a l\u00e1zt\u00f3l \u00e9s akkor sem voltam egyed\u00fcl. Egy t\u00f6r\u00f6lk\u00f6z\u0151 egy sz\u00e1momra fontos k\u00e9zben, egy er\u0151t ad\u00f3 l\u00e9lek... El sem tudom mondani ez mit jelent. Ahogy \u00edrom, ezeket a sorokat a klaviat\u00far\u00e1ra potyognak a k\u00f6nnyeim.. Nem voltam egyed\u00fcl, csal\u00e1dra leltem. \u00c9s a feh\u00e9r, s\u00e1padt falak k\u00f6z\u00f6tt megtal\u00e1lt a sziv\u00e1rv\u00e1ny...<\/p>\n
Akkor is fogt\u00e1k a kezem, amikor a szepszis miatt 60-as v\u00e9rnyom\u00e1sn\u00e1l nem \u00e9reztem a kezem, a l\u00e1bam. Csak az agyam p\u00f6rg\u00f6tt \u00e9s tudtam, hogy itt nem lehet v\u00e9ge. Egy korty v\u00edz, egy elsuttogott sz\u00f3... Azt\u00e1n az \u00e1gyb\u00f3l kir\u00e1z\u00f3 mondatok, a motiv\u00e1ci\u00f3, hogy ezek ut\u00e1n 1 nappal m\u00e1r felkeltem. Alig hittek sokan a szem\u00fcknek. S hogy mindez csak magamnak k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151? Dehogy. Anyunak, Lilinek \u00e9s nekik... Sz\u00edvem csarnok\u00e1nak els\u0151 kis feh\u00e9rruh\u00e1s k\u00fcl\u00f6n\u00edtm\u00e9ny\u00e9nek... Akik oly sok er\u0151t adtak, szeretetet, bar\u00e1ts\u00e1got, v\u00e9gigbesz\u00e9lgetett est\u00e9ket, nyugodt \u00e9jszak\u00e1kat, vid\u00e1m reggeleket s \u00e9des k\u00f6nnyeket. Mert szenvedtem ugyan sokat, de sohasem egyed\u00fcl.
A sokk, hogy a ves\u00e9m soha nem indulhat el letagl\u00f3zott. Nem eml\u00e9kszem igaz\u00e1n semmire abb\u00f3l az est\u00e9b\u0151l: az orvosom hangj\u00e1ra, Anyuk\u00e1m \u00f6lel\u00e9s\u00e9re, a k\u00f6nnyekre \u00e9s a k\u00e9zre a homlokomon... A csendre, ami egyszerre gy\u00e1szolt s zokogott. Az em\u00e9szt\u0151 f\u00e1jdalomra \u00e9s a tudatra, hogy akkor sem vagyok egyed\u00fcl.<\/p>\n
B\u00e1r \u00fagy gondolom meg tudom fogalmazni nagyj\u00e1b\u00f3l mindig, amit szeretn\u00e9k, de ezekr\u0151l a hetekr\u0151l lehetetlen csak szavakkal besz\u00e9lni. Err\u0151l a sz\u00edvem \u00e9s a k\u00f6nnyeim mes\u00e9lnek, mert m\u00e1sf\u00e9l \u00e9v eltelt\u00e9vel is a h\u00e1lak\u00f6nnyek \u00f6mlenek az arcomon. Az I-es Bel els\u0151 emelet\u00e9nek angyalai...szeretett bar\u00e1taim, egy \u00faj csal\u00e1d \u2013 annyi mindent k\u00f6sz\u00f6nhetek s oly keveset k\u00f6sz\u00f6ntem m\u00e9g.
Azt\u00e1n j\u00f6tt a m\u0171vese kezel\u00e9s. Nem titok, hogy sok\u00e1ig nem szerettem a dial\u00edzist. Val\u00f3sz\u00edn\u0171leg saj\u00e1t magammal is gondjaim voltak, sok dolgot nem \u00e9rtettem stb. Mindenesetre, amikor kiker\u00fcltem a k\u00f3rh\u00e1zb\u00f3l, akkor elindult egy folyamat.
Igen, a bar\u00e1tt\u00e1 v\u00e1l\u00e1s neh\u00e9z \u00f6sv\u00e9nye. Mert tudom, sok szab\u00e1lyt \u00e1th\u00e1gok ezzel. Nem szabadna egyik\u0151j\u00fcknek sem k\u00f6zel ker\u00fclnie hozz\u00e1m, hiszen ha velem b\u00e1rmi t\u00f6rt\u00e9nik, akkor \u00f6sszeroppantok j\u00f3p\u00e1r embert. De ennyi er\u0151vel, akkor semmit sem tehetn\u00e9k s \u00e9n nem \u00edgy \u00e1llok az \u00e9lethez.<\/p>\n
Sok\u00e1ig csak t\u00e1volr\u00f3l bar\u00e1tkoztam a helyzettel. Ha most visszagondolok azokra az id\u0151kre, akkor nevetnem kell. Iszony\u00fa nehezen em\u00e9sztettem meg ezt az eg\u00e9szet \u00e9s m\u00e9g augusztusban is zokogtam. Zokogtam a tudatt\u00f3l, hogy ez v\u00e1r r\u00e1m, zokogtam a szabads\u00e1gom elveszt\u00e9s\u00e9t\u0151l, zokogtam a t\u00e9nyt\u0151l: dializ\u00e1l\u00e1s, \u00f6r\u00f6kre.
Most m\u00e1r nem tudom megmondani h\u00e1ny h\u00f3napja nem ejtettem emiatt k\u00f6nnycseppet. Elfogadtam, s\u0151t ez ann\u00e1l t\u00f6bb. Megszerettem! Nyilv\u00e1n nem a dial\u00edzist szeretem. Nem. De az ott dolgoz\u00f3 n\u0151v\u00e9reket ann\u00e1l ink\u00e1bb. Szerintem nem t\u00falzok, ha azt mondom, hogy sokakban \u00fajra egy csal\u00e1dra leltem. Ez pedig nagyobb csoda mindenn\u00e9l.
Egy kezel\u00e9s nem \u00fagy n\u00e9z ki, hogy magamba roskadva bebotork\u00e1lok, majd este hazamegyek. V\u00e9gig mosoly, nevet\u00e9s t\u0171zdeli a hossz\u00fanak t\u0171n\u0151 n\u00e9gy \u00f3r\u00e1t. Besz\u00e9lget\u00fcnk \u00e9s a sz\u00edvem \u00f6r\u00fcl. Igen, mert hihetetlen\u00fcl \u00e9rt\u00e9kes embereket ismertem, s\u0151t, szerettem meg.
Elmondhatatlanul nagy tiszteletet \u00e9rzek ir\u00e1ntuk is \u00e9s fel sem tudom m\u00e9rni mennyivel kevesebb lenn\u00e9k, ha nem ismern\u00e9m \u0151ket.
K\u00e9t csapatt\u00e1 b\u0151v\u00fclt sz\u00edvem csarnok\u00e1ban a feh\u00e9rk\u00f6penyesek k\u00fcl\u00f6n\u00edtm\u00e9nye:
1-es Bel els\u0151 emelet \u00e9s m\u0171vese k\u00f6zpont.
Lehet, hogy velem van a baj, de \u00e9letem egyik legszebb aj\u00e1nd\u00e9ka, hogy a legkiszolg\u00e1ltatottabb helyzetemben tudtam bar\u00e1tokat szerezni. S tal\u00e1n a k\u00e9t kis csapat is \u00edgy v\u00e9lekedik r\u00f3lam.. Erre csak egy j\u00f3 sz\u00f3 l\u00e9tezik: csoda!
Azt\u00e1n a feh\u00e9rhez m\u00e9g hozz\u00e1tartozik valaki. Hozz\u00e1teszem rengeteg orvosr\u00f3l besz\u00e9lhetn\u00e9k itt, aki fontos szerepet t\u00f6lt\u00f6tt, t\u00f6lt be az \u00e9letemben.<\/p>\n
\u00c9n most a kezel\u0151orvosomr\u00f3l \u00edrn\u00e9k p\u00e1r sz\u00f3t, n\u00e9v n\u00e9lk\u00fcl. Egy fiatal, tehets\u00e9ges, kedves nagybet\u0171s EMBER-r\u0151l van sz\u00f3, aki a legnagyobb bet\u0171s ORVOS. Nem hagyott veszni. Ott volt velem mindig \u00e9s minden bajban.
\u0150 mondta el a rossz \u00e9s j\u00f3 h\u00edrt egyar\u00e1nt. A sz\u00edve velem s\u00edrt, nevetett \u2013 ebben biztos vagyok. Amikor szepszisemben k\u00f6zel \u00e1lltam ahhoz, hogy elvesz\u00edtsenek ott \u00e1llt mellettem. Fogta a kezem, besz\u00e9lt hozz\u00e1m \u00e9s egy pillanatra sem hagyott magamra.<\/p>\n
Eg\u00e9sz egyszer\u0171en mellettem \u00e1llt. Ahogy visszagondolok erre ism\u00e9t elindulnak a k\u00f6nnyeim.. Annyira csod\u00e1latos \u00e9s egyben fantasztikus orvosn\u0151r\u0151l besz\u00e9l\u00fcnk, hogy hihetetlen. Lelkiismeretes, szakmai, emberi... Egy csoda! \u00c9letem megment\u0151je.
Neki k\u00f6sz\u00f6nhetem azt, hogy itt lehetek. Tisztelem, szeretem \u00e9s megk\u00f6sz\u00f6n\u00f6m a sorsnak ezerszer, hogy Vele hozott \u00f6ssze.<\/p>\n
Ezek ut\u00e1n mondja b\u00e1rki, hogy nincsenek csod\u00e1k.
Nekem ezek az emberek az \u00e9letet jelentik. \u00c9s nem csak az\u00e9rt, mert fizikailag val\u00f3ban az \u00e9lethez sz\u00f6geztek, sz\u00f6geznek. Ez enn\u00e9l sokkal t\u00f6bb!<\/p>\n
A sz\u00edvem az \u00f6v\u00e9k. A szeretet sodort erre az \u00fatra. Ez az \u00f6sv\u00e9ny eleinte h\u00f3feh\u00e9r volt, s\u00e1padt, rideg, f\u00e9lelmetes. Most azonban m\u00e1r tudom: a feh\u00e9r az\u00e9rt ragyog\u00f3, mert mag\u00e1ba sz\u00edv minden sz\u00ednt \u00e9s f\u00e9nyt.
Nincs ann\u00e1l nagyobb kincs, aj\u00e1nd\u00e9k, hogy a F\u00f6ld\u00f6n k\u00e9t l\u00e1bbal \u00e1llva, j\u00e1rva is igazi angyalok k\u00f6z\u00f6tt lehetek.<\/p>\n
K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m!<\/p>","type":"rich"}