{"version":"1.0","provider_name":"Vag\u00e1ny - El\u0151re a v\u00e1ltoz\u00e1s \u00fatj\u00e1n","provider_url":"https:\/\/vakvagany.cafeblog.hu","author_name":"Nikkki88","author_url":"https:\/\/vakvagany.cafeblog.hu\/author\/vakvaganynakgmail-com\/","title":"Part","html":"Amikor valamilyen megpr\u00f3b\u00e1ltat\u00e1s \u00e9r minket k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151k\u00e9ppen reag\u00e1lunk. Van, aki bed\u00fch\u00f6dik, ber\u00fagja otthon a konyhaajt\u00f3t, \u00e9s szinte sz\u00f3 szerint f\u00fcst\u00f6l\u00f6g. Akad, aki elvonul egy sarokba, \u00e9s halkan s\u00edrdog\u00e1l. El\u0151fordul, hogy n\u00e9mely ember hetekig \u0151rl\u0151dik, r\u00e1g csendben, mag\u00e1nyosan. Ezek mind \u201ehidak\u201d. \u00d6sszek\u00f6t\u0151i a k\u00e9t partnak: a sebzetts\u00e9g, \u00e9s a megbocs\u00e1jt\u00e1s szikl\u00e1inak.\r\n\r\n \r\n\r\nA sz\u00edv\u00fcnket megannyi negat\u00edvum \u00e9rheti. Hol embert\u00e1rsainkban, hol a sorsunk alakul\u00e1s\u00e1ban csal\u00f3dunk, \u00e9s olyankor valahogyan tov\u00e1bb kell l\u00e9pn\u00fcnk. Persze sokan csin\u00e1lj\u00e1k azt, hogy elbagatelliz\u00e1lj\u00e1k a gondokat, esetleg bekalitk\u00e1zz\u00e1k \u00f6nmagukban azokat, de egyik m\u00f3dszer sem c\u00e9lravezet\u0151. A t\u00falr\u00e1g\u00e1s sem szerencs\u00e9s, mert felesleges energi\u00e1kat pazarolunk el, m\u00e9gis olykor ez a r\u00f6g\u00f6s \u00f6sv\u00e9ny vezet el a h\u00eddig.\r\n\r\nEz a kis \u00f6sszek\u00f6t\u0151 egy nagyon rozoga \u201ef\u00e9rcmunka\u201d. P\u00e1r korhadt fa\u00e1g, termeszek \u00e1ltal v\u00e1jt lyukakkal, inog\u00f3 k\u00f6t\u00e9lzettel\u2026 K\u00f6nnyen leszakadhat, f\u0151leg, ha \u00f3vatlanul rohanunk \u00e1t rajta.\r\n\r\nHiszen ki ne akarna r\u00f6gt\u00f6n megbocs\u00e1jtani, tov\u00e1bbl\u00e9pni? De ez, akaratunk ellen\u00e9re sem megy gyorsan. Ha g\u0151z\u00f6lg\u0151 fejjel, \u201eaz\u00e9rt is\u201d er\u0151b\u0151l nekifutunk, \u00e9s belerongyolunk a deszk\u00e1k sz\u0151nyeg\u00e9be\u2026.pillanatok alatt a m\u00e9lybe zuhanhatunk. Teh\u00e1t ez a megold\u00e1s nem j\u00f3.\r\n\r\nAz ok egyszer\u0171. Igenis meg kell pr\u00f3b\u00e1lni gondolkodni a probl\u00e9m\u00e1kon. M\u00e9g, ha alaptalanul is \u00e9rtek minket a felt\u00e9telez\u00e9sek, akkor is, ha \u00fagy \u00e9rezz\u00fck badars\u00e1g az eg\u00e9sz: id\u0151t kell magunkra sz\u00e1nni. \u00cdgy vagyunk k\u00e9pesek megem\u00e9szteni a t\u00f6rt\u00e9nteket. S ha hideg fejjel l\u00e9p\u00fcnk r\u00e1 a fa\u00e1gakra, \u00f3vatos l\u00e9ptekkel haladva, minden sz\u00e1lk\u00e1\u00e9rt megk\u00fczdve: biztosan partot \u00e9r\u00fcnk.\r\n\r\nA t\u00fal lass\u00fa totyog\u00e1s sem j\u00f3, mert az anyag elhaszn\u00e1l\u00f3dik, \u00e9s mi ism\u00e9t csak a m\u00e9lyben tal\u00e1ljuk magunkat. Amikor valamit nagyon a sz\u00edv\u00fcnkre vesz\u00fcnk, att\u00f3l k\u00e9ptelenek vagyunk megszabadulni: \u00f6nk\u00e9nt v\u00e1llalunk egy neh\u00e9z zs\u00e1kot. Olyan terhet, ami r\u00e1nk simul, lef\u00e1raszt, \u00e9s egy id\u0151 ut\u00e1n nem tudjuk levetni. Azt sem l\u00e1tjuk m\u00e1r, hogy hol kezd\u0151d\u00f6tt az eg\u00e9sz, egy massza lesz a m\u00falt, \u00e9s a puttonyunk rajtunk ragad.\r\n\r\n\u00cdgy a korhadt \u00e1gak leszakadnak alattunk, hiszen nem el\u00e9g, hogy nem mert\u00fcnk tov\u00e1bbmenni, m\u00e9g f\u00f6l\u00f6sleges s\u00falyt is cipelt\u00fcnk.\r\n\r\nA legjobb megold\u00e1s, ha magabiztosan, sz\u00edv\u00fcnket leporolva l\u00e9p\u00fcnk r\u00e1 az \u00f6sszek\u00f6t\u0151re, \u00e9s gyorsan, megfontoltan, mosollyal arcunkon \u00e9rkez\u00fcnk meg a \u201efelejt\u00e9s\u201d partj\u00e1ra.\r\n\r\nEz k\u00f6ny\u00f6rtelenebb vid\u00e9k, mint a b\u00e1ntotts\u00e1g komor szikl\u00e1i. Ugyanis a haragunkat elfeledni, a s\u00e9rtetts\u00e9g\u00fcnket levetk\u0151zni a lehet\u0151 legnehezebb feladat.\r\n\r\nK\u00f6nnyebb d\u00fch\u00f6ngeni, megb\u00e1nt\u00f3dni, \u00e9s j\u00e1tszani a dacos gyereket. M\u00e9g akkor is, ha jogosan \u00e9rz\u00fcnk \u00edgy: saj\u00e1t magunk ellen harcolunk.\r\n\r\nAmikor \u00e1tl\u00e9p\u00fcnk, \u00e9s meg\u00e9rezz\u00fck a felejt\u00e9s simogat\u00f3 szel\u00e9t, fel\u00fclemelked\u00fcnk\u2026\u00f6nn\u00f6n gondolatainkon is. Ez pedig egy diadal. Nem a haragud\u00e1shoz kell sok er\u0151, hanem az elfogad\u00e1shoz.\r\n\r\nNem az a nagy kih\u00edv\u00e1s, hogy min\u00e9l morcosabbak legy\u00fcnk, hanem, hogy mosollyal tudjuk viselni a csap\u00e1sokat.\r\n\r\n \r\n\r\nRengeteg szomor\u00fa, elkeseredett, jogosan vagy jogtalanul megs\u00e9rtett ember \u00e9l a vil\u00e1gban, s egyre kevesebben vannak azok, akik napf\u00e9nyt hoznak. A mosolyukkal, a szem\u00fck csillog\u00e1s\u00e1val, \u00e9s a hit\u00fckkel.\r\n\r\nMert k\u00fczdeni mindenki tud. Fejben, elm\u00e9letben. De a k\u00e9pess\u00e9g m\u00e1r a sz\u00edvb\u0151l indul, \u00e9s ha ott a hit, akarat leveg\u0151je t\u00f6lti be a teret, akkor nincs lehetetlen. Akkor az \u00f6sszek\u00f6t\u0151 kis t\u00e1kolm\u00e1ny is pomp\u00e1s \u00e9p\u00edtm\u00e9nynek t\u0171nik, amin k\u00f6nnyed\u00e9n tudunk \u00e1thaladni: lelk\u00fcnkb\u0151l nevetve.","type":"rich"}