{"version":"1.0","provider_name":"Vag\u00e1ny - El\u0151re a v\u00e1ltoz\u00e1s \u00fatj\u00e1n","provider_url":"https:\/\/vakvagany.cafeblog.hu","author_name":"Nikkki88","author_url":"https:\/\/vakvagany.cafeblog.hu\/author\/vakvaganynakgmail-com\/","title":"Kamik\u00e1ze k\u00fczd\u0151","html":"

Vannak az \u00e9letben k\u00e9nyes k\u00e9rd\u00e9sek, zavarba ejt\u0151 t\u00e9m\u00e1k. Olyan dolgok, amik el\u0151l az emberek (\u00f6nv\u00e9delemb\u0151l) elfutnak. Amiket, ha meghallanak ink\u00e1bb od\u00e9bb \u00e1llnak. Mert neh\u00e9z sebeket felt\u00e9pni, k\u00f6nnyeket kicsalogatni, de id\u0151k\u00f6z\u00f6nk\u00e9nt kell. Kell, mert a l\u00e9lek csak er\u0151s\u00f6dik t\u0151le.<\/span><\/p>\r\n

Hogy milyen k\u00e9t n\u00e9met \u00fariember \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban \u00e9lni?<\/span><\/p>\r\n

Schlect. Erdheim \u00e9s Chester nagy orvostudom\u00e1nyi l\u00e9p\u00e9st tettek akkor, amikor a k\u00f3romat felfedezt\u00e9k. Nem tudom, hogy hogyan t\u00f6rt\u00e9nt, de ink\u00e1bb ut\u00e1na sem olvasok. Csak egyszer \u00fcltem le a g\u00e9p el\u00e9, hogy bele\u00e1ssam magam a szakirodalomba, de csak boncol\u00e1si jegyz\u0151k\u00f6nyveket tal\u00e1ltam \u00fagyhogy ink\u00e1bb feladtam.<\/span><\/p>\r\n

Id\u0151z\u00edtett bomba. Tal\u00e1n \u00edgy lehetne a legjobban defini\u00e1lni mindezt. Egy rak\u00e9ta, amelynek b\u00e1rmikor meggyulladhat a zsin\u00f3rja, \u00e9s ut\u00e1na m\u00e1r nincs vissza\u00fat. S most, hogy olajat locsolgatunk a gy\u00fal\u00e9konyra, hiszen senki sem pr\u00f3b\u00e1l kezelni \u2013 m\u00e9g ink\u00e1bb ketyeg alattam az \u00f3ra.<\/span><\/p>\r\n

A l\u00e1t\u00e1som elveszt\u00e9se is sokkos volt. Fiatal voltam, szinte m\u00e9g gyerek, tele \u00e1lmokkal-tervekkel, rem\u00e9nyekkel-szerelmekkel. 13 \u00e9vesen kiszakadni mindabb\u00f3l, ami addig a mindent jelentette: kegyetlen. Begub\u00f3ztam. Voltak napok, amikor csak a falak szolg\u00e1ltak t\u00e1rsas\u00e1gul. Nem akartam senkit l\u00e1tni. Igaz, nem is tudtam volna\u2026 Azt\u00e1n ez sz\u00e9pen lassan megold\u00f3dott. Ahogy Lili beleugatott az \u00e9letembe hely\u00e9re ker\u00fclt az utols\u00f3 mozaik is. Az\u00f3ta nem \u00e1lmodozom a l\u00e1t\u00e1sr\u00f3l, nem kattogok a mi\u00e9rteken, \u00e9s nem s\u00edrok vissza semmit, mert szeretem a jelenem. Im\u00e1dom Lilit, akire \u00f6nmagamat b\u00edzom hossz\u00fa \u00e9vek \u00f3ta, t\u00f6retlen hittel.<\/span><\/p>\r\n

Hat l\u00e1bon koptattuk a flasztert \u00e9veken, iskol\u00e1kon, vizsg\u00e1kon \u00e1t. Id\u0151k\u00f6zben megtudtam, hogy lehet, hogy ki\u00fajult a betegs\u00e9gem. Akkor persze m\u00e9g nem sejtettem, hogy soha el sem t\u0171nt a szervezetemb\u0151l. Hogy ezt a szakemberek mi\u00e9rt nem tudt\u00e1k, az rejt\u00e9ly, de \u00e9n is naivan azt gondoltam: tiszta vagyok. Akkor nem foglalkoztam a hom\u00e1lyos \u201elehet, hogy\u201d kijelent\u00e9sekkel, les\u00f6p\u00f6rtem a \u201erallizzunk, pr\u00f3b\u00e1ljuk meg\u201d k\u00e9rlel\u00e9seket, \u00e9s mentem tov\u00e1bb. Nemet mondtam, feln\u0151tt \u00e9letemben tal\u00e1n el\u0151sz\u00f6r. Nemet a k\u00eds\u00e9rleti ny\u00fal szerep\u00e9re.<\/span><\/p>\r\n

K\u00e9t \u00e9ve, amikor le\u00e1lltak a ves\u00e9im haldokolva ker\u00fcltem be a k\u00f3rh\u00e1zba. Makacsul ragaszkodtam ahhoz, hogy majd jobban leszek. De nem lettem.<\/span><\/p>\r\n

B\u00e1r b\u00edztunk abban, hogy magukhoz t\u00e9rnek a ves\u00e9k, de minden hi\u00e1ba volt, az \u00edt\u00e9let elhangzott: dial\u00edzis. \u00d6r\u00f6kre.<\/span><\/p>\r\n

Abban az id\u0151ben \u00e9rtett\u00e9k meg vel\u00fcnk a k\u00f3rom alapjait. A lista, amely a megt\u00e1madott szerveimet tartalmazza hossz\u00fa. Van ott csont, szem, vese, agyalapi mirigy, hasi aorta \u2013 hogy csak a legfontosabbakat eml\u00edtsem. Bennem van. Bennem van a hiba.<\/span><\/p>\r\n

B\u00e1rmit tehetek akkor is a tudatalattim pontosan \u00e9rz\u00e9keli: a visszasz\u00e1ml\u00e1l\u00e1s elkezd\u0151d\u00f6tt.<\/span><\/p>\r\n

R\u00e9gen struccot j\u00e1tszottam: bedugtam a fejem a f\u00f6ldbe, \u00e9s \u00fagy tettem, mintha nem tudn\u00e9k semmit. J\u00f3 volt. K\u00f6nny\u0171, \u00e9s gy\u00e1va.<\/span><\/p>\r\n

Most b\u00f6lcs strucc vagyok. Pontosan tudok mindent, ismerem a k\u00f3rk\u00e9pet, felfogtam az es\u00e9lyeimet. S ezekkel a tarsolyomban dugom be a fejemet a homokba, s igyekszem \u00fagy \u00e9lni, mintha m\u00e9g ezer \u00e9vem lenne.<\/span><\/p>\r\n

Megtanultam, hogy \u00e9lvezni kell az \u00e9letet. Minden perc\u00e9\u00e9rt h\u00e1l\u00e1snak kell lenni. Minden est\u00e9n meg kell tal\u00e1lni a napunkban a kincset (legyen az ak\u00e1r apr\u00f3s\u00e1g, ak\u00e1r valami nagy dolog), \u00e9s ha hi\u00e1ba gondolkodunk, nem lel\u00fcnk semmit, akkor v\u00e1ltoztatnunk kell!<\/span><\/p>\r\n

Megtanultam megbecs\u00fclni az \u00e9letemet, meg\u00e9rteni, hogy mekkora csoda, hogy itt lehetek. Elkezdtem az \u00f6nrombol\u00e1st feladni: a di\u00e9ta, \u00e9s a mozg\u00e1s mellett d\u00f6nt\u00f6ttem. Ut\u00f3bbib\u00f3l szerelem, el\u0151bbib\u0151l szok\u00e1s lett.<\/span><\/p>\r\n

A sors \u00fagy alak\u00edtotta az eddigi 26 \u00e9vemet, hogy megtanultam \u00e9rt\u00e9kelni azt, amim van, akkor, amikor el is vesz\u00edthetek mindent.<\/span><\/p>\r\n

Bomb\u00e1n \u00fcl\u00f6k, aminek megszoktam a kattan\u00e1s\u00e1t, de n\u00e9ha megr\u00e9m\u00fcl\u00f6k. N\u00e9ha \u00f6mleni kezd r\u00f3lam a hideg, retteg\u00e9s szag\u00fa ver\u00edt\u00e9k. N\u00e9ha r\u00e1d\u00f6bbenek arra, hogy jelen pillanatban nem kezelnek, nem pr\u00f3b\u00e1lkozunk, teh\u00e1t v\u00e1runk. V\u00e1runk a bummra\u2026.<\/span><\/p>\r\n

Hogy b\u00f6lcsebb lettem-e? Nem tudom. Egy azonban biztos: v\u00e1ltoztam. R\u00e9gen sim\u00e1n elunatkozgattam, l\u00f3gattam a l\u00e1bamat. Akkor m\u00e9g nem legyintett meg az elm\u00fal\u00e1s szele. Akkor m\u00e9g oktondi sz\u00e1rnyask\u00e9nt a fenekemet tartottam az \u00e9g fel\u00e9. Azt\u00e1n le\u00e1lltak a ves\u00e9im, majdnem belehaltam a makacss\u00e1gomba, alig b\u00edrtam j\u00e1rni az \u00e9rsz\u0171k\u00fclet miatt, egyszerre minden tiszta lett. De m\u00e9g \u00edgy is tov\u00e1bbi egy \u00e9vnek kellett eltelnie ahhoz, hogy r\u00e1d\u00f6bbenjek: alakulnom kell, m\u00edg lehet. \u00cdgy elkezdtem mozogni, m\u00e1sk\u00e9pp \u00e9tkezni, \u00e9s \u00e9lni, keresni a lehet\u0151s\u00e9get, Lilivel menni, menni, s\u00e9t\u00e1lni, majd megtal\u00e1ltam a szerelmemet, a bicikliz\u00e9st. S azon kaptam magam, hogy szaladnak a hetek, \u00e9s boldogg\u00e1 tesz, hogy van feladatom.<\/span><\/p>\r\n

N\u00e9ha nagyon elf\u00e1radok, hiszen ha elmegyek tekerni, akkor kompenz\u00e1lok, mert Lilit is kiviszem. Ez n\u00e9ha \u00f6t \u00f3ra folyamatos mozg\u00e1st jelent, ami a napi teend\u0151k mellett olykor picit sok. De amikor van, id\u0151m a semmire r\u00e1j\u00f6v\u00f6k, hogy nem akarom ezt. Nem akarom a n\u00e9gy falat, nem akarom az unalmat, mert ehhez t\u00fal r\u00f6vid az \u00e9let! Nem tudhatom a sz\u00e1ml\u00e1l\u00f3 mennyit mutat, s am\u00edg m\u00e9g ketyeg, addig igyekszem minden pillanatot megragadni, \u00e9s \u00c9LNI, mert b\u00e1r a k\u00e9t n\u00e9met \u00fariember kedvesen k\u00eds\u00e9r mindenhov\u00e1, m\u00e9gis csoda mindaz, ami k\u00f6r\u00fclvesz.<\/span><\/p>\r\n

Sz\u00e1mvet\u00e9st tartottam. Mik, kik a legfontosabbak nekem?? A csal\u00e1dom, Lilim, a bar\u00e1taim, a mozg\u00e1s. A csal\u00e1dom mindig mellettem \u00e1llt, de Lilihez meg kellett vakuljak, \u00e9s \u0151szint\u00e9n mondom: j\u00f3 \u00fczlet volt, meg\u00e9rte a szemem vil\u00e1g\u00e1t elveszteni, mert Lili nem csak a l\u00e1t\u00e1somat adta vissza, hanem \u00faj kapukat nyitott meg el\u0151ttem. Vannak olyan bar\u00e1taim, akik ezer \u00e9ve k\u00eds\u00e9rnek, de a t\u00f6bbs\u00e9get vagy Lilin, vagy a betegs\u00e9gemen kereszt\u00fcl ismertem meg, s mindennap h\u00e1l\u00e1s vagyok \u00e9rt\u00fck a sorsnak. Lebartelve \u2013 meg\u00e9rte betegnek lenni. Lehet, hogy akad, aki ezt \u0151szint\u00e9tlens\u00e9gnek gondolja, de ez az igazs\u00e1g. Okkal t\u00f6rt\u00e9nt minden velem, s b\u00e1r sokat vesztettem, 26 \u00e9vesen gy\u00f3gy\u00edthatatlan beteg vagyok, de annyit kaptam, ami\u00e9rt meg\u00e9rte v\u00e9gigj\u00e1rni ezt az utat, s ami\u00e9rt \u00e9rdemes tov\u00e1bb folytatni a menetel\u00e9st, m\u00e9g ha n\u00e9ha nagyon g\u00f6r\u00f6ngy\u00f6s is az \u00f6sv\u00e9ny.<\/span><\/p>\r\n

A h\u00e9tk\u00f6znapok h\u00f3nalja folyton fojtogat, mindannyiunkat! De \u00f6r\u00fclj\u00fcnk, mosolyogjunk, nevess\u00fcnk, legy\u00fcnk egy\u00fctt, menj\u00fcnk, \u00e9s l\u00e1ssunk, ne csak n\u00e9zz\u00fcnk, mert ezek az \u00e9let apr\u00f3 kincsei, amelyeket, ha megbecs\u00fcl\u00fcnk, gy\u00e9m\u00e1ntokk\u00e1 v\u00e1lnak!<\/span><\/p>","type":"rich"}