1.0Vagány - Előre a változás útjánhttps://vakvagany.cafeblog.huNikkki88https://vakvagany.cafeblog.hu/author/vakvaganynakgmail-com/<p><!--[if gte mso 9]>--> Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4 <!--[if gte mso 9]>--> <!--[if gte mso 10]>--> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} <!--[if gte mso 9]>--> <!--[if gte mso 9]>--> </p><p class="MsoNormal">Néha kell egy kis bolondság. Sőt, ha jobban belegondolok a legjobb az lenne, hogyha a piros paprika, a vegeta és a zöldség zöldje mellett lenne a fűszertartó polcon „egy kis bolondság” is, amiből minden nap ajánlott egy kiskanálnyit elfogyasztani. A mellékhatása maximum az emberek kérdő tekintete, de egyébként csupa jótékony hatása van. <span style="font-family: Wingdings"><span>J</span></span></p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">A hétköznapjainkat, sőt az egész életünket szabályok határozzák meg. Kialakult sémák szerint élünk, néha egészen monoton módon. Reggel csörög az óra, kelni, menni és csinálni kell. Ez az élet rendje – szokták mondani. De a sablonok megélése közben igenis teret kell engedni a bolondságnak. Teret kell engedni a lelkünk szavának, hogy egy picit kiszabaduljon a „kalitkájából”, amit a hétköznapok terhei, gondjai fontak köré.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Mindenkinek másból áll össze ez a fűszer. Van, akinek a pihenés, a zene hallgatás, az olvasás az, ami kitölti a sablonok közti réseket.</p> <p class="MsoNormal">Én ilyen szempontból más vagyok. Szó szerint bolondként élek sokszor, de ezt nem is rejtem véka alá. Alapban nagyon sokat nevetek, mert úgy gondolom, hogy a vidámság gyógyír mindenre. Olykor az öniróniánál nincs jobb orvosság, mert ha az ember képes magán nevetni, akkor képes a gondokat is feldolgozni, elcipelni a hátán.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">De a bolondság az más tészta. Legalábbis nálam. Ilyenkor szoktam a nyílt utcán dúdolni, ha van partnerem, akár énekelni is. Vagy a zuhogó esőben sapka, esernyő és minden nélkül sétálni, élvezni a cseppek simogatását, az utca csendjét. Esetleg térdig érő hóban a kiskutyámmal fetrengeni, hóembert építeni (ami művészi vénám hiányában inkább hópacninak néz ki) vagy az éjszaka közepén kimenni az udvarra és kifeküdni, hogy tele szívhassam a tüdőm a balzsamos sötétség illatával.</p> <p class="MsoNormal">Ezek apró dolgok, mégis sokan furcsállják őket. Van, aki azért, mert neki értelmetlennek tűnik mindez, de van, aki egyszerűen nem meri megtenni a saját bolondságait.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Merni kell. Olyankor, amikor kilépünk a homogén embertömegből céltáblává válunk. Hirtelen mindenki észreveszi, hogy az a lány énekel vagy, hogy zuhogó esőben is fülig ér a szája. Pillanatok alatt rivaldába lehet kerülni.</p> <p class="MsoNormal">De ez az, amivel nem szoktam törődni. 24 éves elmúltam, de gyermeki lelkesedéssel ülök be egy hintába vagy fel a kakasülőre. Nem szégyellem ezt az oldalamat, mert így tudok önmagam lenni. Szeretek nevetni úgy, hogy az áradjon. Úgy mosolyogni, hogy az átragadjon másokra is.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Talán a monoton világban csak így lehet teljes az ember, mert kell néha egy kis bolondság. Kell, hogy az ember ne az élet eszközének érezze magát, hanem pár pillanatra könnyűnek, mint a pihe és szabadnak, mint a madár.</p> <p class="MsoNormal">Bátran fel kell vállalni magunkat, igazán önmagunkat, amilyenek vagyunk.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Amikor kezdő vakond voltam könnyebb volt a négy fal társaságában bujdosni. Elbújni még magam elől is. Tudtam, hogyha kilépek az utcára akkor kutató szemek fognak kísérni és ez zavart. Könnyebb volt lesütni a szemem és bezárkózni.</p> <p class="MsoNormal">Aztán Lili volt a kulcs. Ahogy elkezdtem mellette fejlődni úgy ébredtem arra rá, hogy igenis „viselnem” kell magamat.</p> <p class="MsoNormal">Ahogy kiléptünk az utcára már nem érdekelt, hogy néznek, mert úgy éreztem végre önmagam vagyok.</p> <p class="MsoNormal">Mára már a „bolond” perceimet és a gyermek énemet sem rejtem el, hiszen mindegyik én vagyok. És így könnyebb…</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Tudom, a világ rohan, az emberek egyre elfoglaltabbak és minden kiélezett, de bízom abban, hogy egyre többen mernek majd szárnyalni, ha az utcán énekelve akkor úgy, ha egy fára mászva…akkor pedig úgy: a lényeg, hogy a vegeta mellett olykor „egy kis bolondság” is kerüljön a levesbe.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Legyen szép a napotok!</p>rich