1.0Vagány - Előre a változás útjánhttps://vakvagany.cafeblog.huNikkki88https://vakvagany.cafeblog.hu/author/vakvaganynakgmail-com/<p><!--[if gte mso 9]>--> Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4 <!--[if gte mso 9]>--> <!--[if gte mso 10]>--> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} <!--[if gte mso 9]>--> <!--[if gte mso 9]>--> </p><p class="MsoNormal">A fák susogása már-már recsegéssé erősödött, ahogy a szél térdre kényszerítette az évtizedes ágakat. Az ég beborult és halk várakozás lett úrrá a tájon. A fűszálak is némán meredeztek, míg az első szélroham le nem tarolta őket. Abban a pillanatban az ég nagyot dörrent és én csak gyönyörködtem a kibontakozó viharban.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Azt hiszem a boltokban kéne árusítani egy másként látó napszemüveget. Nem lenne semmi extra funkciója, mégis több lenne, mint bármi: más színben láthatná az ember a világot. Azokat az eseményeket, amik az életünk tengerét fodrozzák több szemszögből figyelhetjük. Tudnunk kell, hogy a nézőpont csak tőlünk függ.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Sok minden történt velünk, de mindig úgy éreztem, hogy a szemüveget fel kell venni és lépni tovább. Pedig sokszor leesett már a szememről, össze is tört, szilánkossá. De az idő újra egybeforrasztotta.</p> <p class="MsoNormal">Mindig nálam van és ha esik az eső, ha tűz a nap én igyekszem viselni. Mögötte még a könnyek sem látszanak.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Tegnap előtt épp esti sétánkból tartottunk Lilivel hazafele. Egy pillanatra megálltam és figyeltem az atmoszférát, ami körülvett. Illatos, balzsamos este volt, a hűsítő eső ígéretével. Egy óriási villám cikázott át az égen, legalábbis a bőrömön éreztem a feszültséget. Majd 1, 2, 3 másodperc és megtelt a csend halk, erősödő morgással. A természet tudatta jelenlétét.</p> <p class="MsoNormal">Az emberek reakciója igazán vicces volt. Fel is nevettem, de a hangomat elsodorta a szél. Úgy rohantak az előtte nyugodtan sétálók, hogy azt sem tudták merre menjenek. Hirtelen úgy éreztem, mintha a világ vége jönne – a menekülő tömeg legalábbis erre utalt. A láthatatlan szemüvegem, azonban nekem máshogy mutatta az estét. Nem féltem attól, hogy megázok, sem a letörő ágaktól. Mosolyogva közeledtem haza és örültem, hogy részese lehetek a természet nagy csodájának.</p> <p class="MsoNormal">Persze ez csak az én defektem, de ez mindenhová elkísér. Nem lehet máshogy túlélni.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Van, amikor le kell venni a szemüveget. Le kell tenni az asztalra és leülni egy csendes sarokba. Behunyni a szemünket és gyászolni, mert van, amire nincs gyógyír.</p> <p class="MsoNormal">A veszteség életünk szerves része. Kisgyermekként az első illatos radír eltűnése maga a pokol. Napokig keressük, felforgatunk mindent, de nem leljük. A hiány érzése elönt minket. Pedig csak egy egyszerű rózsaszín, kerek radírgumiról beszélünk.</p> <p class="MsoNormal">Aztán eljön az első igazi tűzvihar. Az a vihar, ahol a szél a szívünket szaggatja és a villámlás a lelkünkbe csap be. Egy szerettünk elvesztése. Nincs olyan szó, amivel ezt el lehetne hessegetni. Nincs az a szemüveg, ami ezt szebbnek mutatná. Nincs megoldás. Gyászolni kell. Meg kell élni a veszteséget és akkor lehet csak továbblépni.</p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal">Az idő mindent megold, no meg megkönnyít – tartja a mondás. Holnap lesz hét éve, hogy Édesapám meghalt, de most is olyan, mintha tegnap történt volna. Most is előttem van mosolygós arca és a régi, talizmánként őrzött emlékek. Az idő önmagában nem segít. Kellenek emberek, akik mellettünk állnak és fogják a kezünk. És kellenek üres sarkok, ahova beülhetünk és másként látó szemüveg nélkül ejthetünk pár könnycseppet…</p> <p class="MsoNormal">S közben tudnunk kell, hogy ez nem a gyengeség jele. Aztán nagy levegő és újra fel kell állni. Remegő térdekkel odalépni az asztalhoz és felhúzni a szemüveget. Látni a világot szebben és elhinni azt, amit nézünk. Mert, ha hiszünk abban, amit elénk vetít, akkor már a miénk, s igaz.</p>rich