1.0Vagány - Előre a változás útjánhttps://vakvagany.cafeblog.huNikkki88https://vakvagany.cafeblog.hu/author/vakvaganynakgmail-com/<p>Tavaly március nyolcadikán kezembe kaptam azt a diplomát, amiről talán már álmodni sem mertem. A betegségem tetőzése elsöpörte a lehetőségeket, s egy darabig úgy tűnt, az erőmet is. A kitüntetéses kommunikátor diploma, azonban végül az enyém lett, az álom valóra vált. Nem tudtam akkor még, valaha lehet-e überelni ezt az élményt… Az Indexen megjelent videó, azonban 2015-ben is piros betűssé varázsolta március nyolcadik napját.</p> <p> <br /> Az Index stábja 24 órát töltött Szombathelyen, s abból kb. 16-ot betábláztam programokkal. Eleinte nagyon izgultam, hogy mi-hogy alakul a forgatáson, de kár volt minden aggodalom. Kiderült, hogy hatalmas buliba cseppentem, és hogy nincs esemény, ami ne alakulna jól, ha egy ilyen csapat szervezi össze.</p> <p>Hogy mit szerettem volna üzenni? Csak annyit, hogy mindig van tovább! Hiába a rengeteg fizikai, lelki fájdalom, hiába a sok, sokszor kibírhatatlanul durva csapás, az élet nem áll meg. S nekünk sem szabad megtorpannunk.</p> <p>Én egy senki vagyok, szerintem. Egy senki, aki legfeljebb a családja, a barátai felkarolása miatt néha valaki. Amikor visszaragyoghatja azt, amit kap. Fantasztikusan türelmes, angyal lelkű emberek vesznek körbe, ahogy ez a filmből is kiderült, s hány képkocka maradt ki, időhiány miatt. Hány emberről szólhatna még a fáma… Mert igen, ha van valamim, hát akkor azt az Angyalaimnak köszönhetem, akik szeretnek, s akiket szerethetek. Hittel vallom, hogy annyi csodát megéltem, hogy az életem Erdheim-Chester kór ide, fájdalom oda szebben nem is alakulhatna.</p> <p>S, ahogy a videó megnézése után hallgattam Édesanyám csendes sírását, éreztem egyszerre mély szomorúságát, s magaslatokig reppenő boldogságát úgy láttam, talán odaért az üzenet. A 24 órányi csoda 10 percben, az életem ars poeticája snittekben, szemmel, szívvel tapinthatóvá vált…</p> <p> </p> <p>[indavideo ce6109ff90 nolink]</p>rich