<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Vagány - Előre a változás útján</provider_name><provider_url>https://vakvagany.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Nikkki88</author_name><author_url>https://vakvagany.cafeblog.hu/author/vakvaganynakgmail-com/</author_url><title>Egy éjszaka margójára</title><html>&lt;p&gt;Amikor elkezdett vérezni az orrom rengeteg villanásnyi kép szaladt át rajtam. A három éve nem tapasztalt, gyomorszorító félelem rátelepedett a mellkasomra. Éreztem, hogy nagy a baj. A torkomon folyóként ömlött a vörös tenger, s orromon kifele is pecsétként szállt az élet tintája. Papírzsebkendőt ragadtam, és igyekeztem megnyugodni. A szívem a fülemben dobolt, őrült ritmusban. A vérnyomásom az egekben járt. Véres pólóban, csatakosra izzadtan ültem, és vártam. Reménykedtem, szuggeráltam, imádkoztam. De tudtam, nem csak éreztem, hogy a fehér falak rabsága vár, nem tudom megoldani a problémát. Negyed óra hiábavaló küzdelem után felébresztettem a mélyen, édes álmokat szövögető Anyut. Várta a keserű vérvörös valóság. A tamponáláshoz szükséges kötszerek nehezen kerültek elő a spájz rejtekéből, de végül összeszokott csapatként tonogént, és spongosztánt ragadtunk. Vérem színezte a padlót, a ruhámat, a kezemet, ahogy cseréltük az anyagot, s végül úgy tűnt: sikerült. Megállítottuk. A vérnyomásom, azonban nem csillapodott, s megmozdítva a tamponálást újabb cunamit indítottunk el. A mese véget ért, a remények szövőszékét félretettem. Lilitől elbúcsúzva kocsiba szálltunk, s a hihetetlen magabiztossággal vigasztaló Édesanyám kezébe vette a kormányt. A sürgősségi ambulanciáig meg sem álltunk. A kórház szaga elbódított, s a diónyira szűkült szívem tovább zsugorodott. Hány hónapot töltöttem el itt, mennyi műtéten, szúráson, kezelésen vagyok már túl, s mégsem vagyok képes megszokni? Elfogadni? Beletörődni? Nem! Az órák úgy peregtek, mintha semmi fontos nem történt volna. Én pedig csak feküdtem, várva, hogy hasson a gyógyszer, s szorongattam Anyu kezét: vérfoltozta otthoni pólóban, maci nadrágban, s egy kopott, régi sportcipőben. Tudtam, amíg ezek az ujjak tartanak, addig baj nem lehet.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
[caption id=&quot;attachment_6043959&quot; align=&quot;alignnone&quot; width=&quot;225&quot;]&lt;a href=&quot;https://vakvagany.cafeblog.hu/files/2015/08/Strandon-ketten-vigyorgunk.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;size-medium wp-image-6043959&quot; src=&quot;https://vakvagany.cafeblog.hu/files/2015/08/Strandon-ketten-vigyorgunk-225x300.jpg&quot; alt=&quot;Fogó: Vagvagany&quot; width=&quot;225&quot; height=&quot;300&quot; /&gt;&lt;/a&gt; Fogó: Vagvagany[/caption]</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://vakvagany.cafeblog.hu/files/2015/08/Strandon-ketten-vigyorgunk-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>