Vagány - Előre a változás útján

Soha életemben nem kerültem még ilyen helyzetbe. Lili ugyan a bal oldalamon állt, s én fogtam a hámfogót, de a hófehér medve a cammogáson kívül minden másra képtelen volt. Nem tudott vezetni. Én pedig teljes testemmel-lelkemmel megdermedtem. Mi lesz velem? Nem ez a kérdés jutott eszembe, engem akár az autó is elüthet – nem érdekel,… Tovább »

  Koncertek, árusok, standok – kinek, mit jelent egy fesztivál. Nézelődni én is szeretek az érdekesebbnél, érdekesebb portékák között, de valahogy mindig jobban izgatnak az emberek, akik a pult mögött állnak. Akik sok esetben vándormadárként egész évben járják az országot, hogy egyedi termékeiket a közönség elé tárják. Érzések, mozdulatok, beszélgetések, gesztusok. Ezek azok a szív-sátrak,… Tovább »

Csak feküdtem. Tőlem szokatlan nyugalomban néztem a plafont. Legalábbis kívülről így festhettem. Valójában súlyos gondolatok nehezültek szívem mérlegére. A nyelv kibillent. A csalódás az élet része. Sokan, sokszor mondták már ezt, de a bőrömön érezve szinte felemésztett a kín. Túl sokat vártam, reméltem, hittem. Az energia pedig feleslegesen tovaszállt. Kombináltam: kék eget, zöld füvet, napfényt,… Tovább »

Amikor elkezdett vérezni az orrom rengeteg villanásnyi kép szaladt át rajtam. A három éve nem tapasztalt, gyomorszorító félelem rátelepedett a mellkasomra. Éreztem, hogy nagy a baj. A torkomon folyóként ömlött a vörös tenger, s orromon kifele is pecsétként szállt az élet tintája. Papírzsebkendőt ragadtam, és igyekeztem megnyugodni. A szívem a fülemben dobolt, őrült ritmusban. A… Tovább »

Amikor tavaly befutott a keszthelyi vonat a szombathelyi állomásra azon töprengtem, vajon jövőre megismétlődhet ez a csoda? Eljuthatok még valaha a balatoni fővárosba, Édesanyámmal, és Lilivel? Korzózhatunk majd a standok között, nevetgélve az olykor meghökkentő portékákon, a furcsa idegeneken, és talán önmagunkon is? Megsimogathatom újra Artúr, és Bogi kutyákat, akikbe első látásra beleszerettem? Láthatom-e még… Tovább »

Vannak dolgok, amikről annyira nehéz írni. Nem találom a jó szavakat. Amiket meg papírra vetek olyan üresnek érzek, a valósághoz képest ütött-kopottnak. Most is hasonló cipőben járok. Szeretném, hogyha a betűk, amik sorokká, mondat erdőkké, s szöveg dzsungellé válnak megmutatnák azt, amit átéltem. De félek, csupán csak egy halvány lenyomatát tudom átadni a valóság szivárványszínben… Tovább »

Lehet sport nélkül élni? Biztosan igen, de nekem már nem megy. Pedig, ha valaki, hát én messziről indultam. Vegyük például az általános iskolás „Kisnikit”. Duciságomat csak lustaságom tudta überelni. Játszani, például kidobózni szerettem, de a futás, és minden más kardio tevékenység hidegen hagyott. A biciklizés jelentette az egyetlen kivételt. Édesapámmal rengeteget tekertünk Szombathelyen, s az… Tovább »

A pillanatokat meg kell élnünk. Akkor, és ott. Nem másnap, nem bánkódva az elmúlton, hanem megragadva az azonnalit. A születésnapomat megelőző estén felváltva sírtam-nevettem, örömömben. A bukósisak ugyan eltakarta az arcomat, a szél pedig „megsüketített”, de a szívem szabadabban szárnyalt, mint valaha. Bizalom. Mindennek ez az alapja. A motorozásnál sincs ez másképp. Egy másodpercig sem… Tovább »

„Hogy megy az idő, már megint öregebb lettem…” – mondják sokan mély melankóliával, a születésük napján. Rengetegen esnek kétségbe, amikor az idő múlására gondolnak. Az én órám azt hiszem kicsit másként jár. Boldog vagyok, ha elérkezünk május tizedikéhez, és nem az ünneplés, köszöntés miatt. Számomra egy csendes boldog születésnapot is óriási ajándék, ha szívből jön…. Tovább »

április 25. A nap. Amikor kitűnő minősítéssel, 291 pontot elérve levizsgáztunk Lilivel. Hivatalosan is vakvezető, és vakja lettünk. Lili, és én. Hét éve. Vajon akkor sejtettem mi vár ránk? Éreztem a súlyát az új életnek? Mennyire értettem meg, hogy mekkora ajándékot kaptam? Elhittem, hogy tényleg minden megváltozik? Vajon sejtettem egy fikarcnyit is, egyáltalán micsoda csoda… Tovább »