Vagány - Előre a változás útján

Az elengedés nem elhessegetés!

Vannak kifejezések az életünkben, amik elcsépeltté, megrágottá, sőt alaposan félreértetté váltak. A számtalan példa közül az egyik jelentőségteljes fogalom, ami sokszor, mint jó tanács is felmerül a beszélgetéseinkben, az elengedés. Olyannyira kiéleződött ezzel az egyszerű, nagyszerű szóval a kapcsolatunk, hogyha a legtöbben meghallják, vagy magukból kikelve közlik, hogy már megint ez a (ide tetszés szerint… Tovább »

Állati Tanítók – Angyali történetek IV. rész

Az Angyalok köztünk járnak. Glóriájukat zsebükbe rejtik, szárnyaikat kabátjuk alá csempészik, s csak a szívükből hulló aranypor árulkodik arról, hogy valójában égi küldöttek. Az Angyalok hétköznapi hősök, akik a barátaink, ismerőseink, sőt ismeretlenek bőrébe bújva segítenek minket: őszinte gesztusokkal, érintésekkel, szavakkal és tettekkel. Az Angyali történetek hashtag alatt olyan emberekről írok, akik nélkül szegényebb lenne… Tovább »

A galuskának olyan a vanília sodó, mint angyalnak a glóriája – Angyali történetek III. rész

Az Angyalok köztünk járnak. Glóriájukat zsebükbe rejtik, szárnyaikat kabátjuk alá csempészik, s csak a szívükből hulló aranypor árulkodik arról, hogy valójában égi küldöttek. Az Angyalok hétköznapi hősök, akik a barátaink, ismerőseink, sőt ismeretlenek bőrébe bújva segítenek minket: őszinte gesztusokkal, érintésekkel, szavakkal és tettekkel. Az Angyali történetek hashtag alatt olyan emberekről írok, akik nélkül szegényebb lenne… Tovább »

Az út a csillagbölcsőn át vezet

Átadni az átadhatatlant. Egyre inkább úgy érzem, ez az én misszióm. Nem édes teher ez, nem pihe-puha kipárnázott kereszt. Vág, csíp, feszít, mar. Mert sokszor olyan érzésem van, mintha nem egy nyelvet beszélnék azokkal, akikkel kommunikálok. Tökéletlennek tűnnek a szavaim, s interpretálhatatlannak a tapasztalásaim. Néha eljutok arra a pontra, ahol a némaság tűnik az egyetlen… Tovább »

Az ellenállhatatlan tökfőzelék és egy elszakíthatatlan barátság meséje – Angyali történetek II. rész

Az Angyalok köztünk járnak. Glóriájukat zsebükbe rejtik, szárnyaikat kabátjuk alá csempészik, s csak a szívükből hulló aranypor árulkodik arról, hogy valójában égi küldöttek. Az Angyalok hétköznapi hősök, akik a barátaink, ismerőseink, sőt ismeretlenek bőrébe bújva segítenek minket: őszinte gesztusokkal, érintésekkel, szavakkal és tettekkel. Az Angyali történetek hashtag alatt olyan emberekről írok, akik nélkül szegényebb lenne… Tovább »

Akiken a fehér ruha inkább super(wo)man köpeny – Angyali történetek I. rész

Az Angyalok köztünk járnak. Glóriájukat zsebükbe rejtik, szárnyaikat kabátjuk alá csempészik, s csak a szívükből hulló aranypor árulkodik arról, hogy valójában égi küldöttek. Az Angyalok hétköznapi hősök, akik a barátaink, ismerőseink, sőt ismeretlenek bőrébe bújva segítenek minket: őszinte gesztusokkal, érintésekkel, szavakkal és tettekkel.   Az Angyali történetek hashtag alatt olyan emberekről írok, akik nélkül szegényebb… Tovább »

Ma így mesélem el a történetem

A napokban ahogy figyeltem a kalendáriumban kirajzolódó dátumokat mélyen elgondolkodtam. A történetemet tények alkotják. Ám a hozzájuk fűzött narrációba érzelmek, érzetek szövődnek, s e kettőből áll össze a végső kép. Kicsit olyan ez, mint a vászon, és az ezernyi színárnyalatú paletta kapcsolata. Valamilyen szinten adottak a keretek, pláne ha a festő konkrétan tudja mit akar… Tovább »

Ha fáj, hát had fájjon!

Néhány hete egy különösen fájós, fájdalmas séta után, elkeseredve rogytam össze itthon,. Ahogy picire összegömbölyödtem elkezdtem tanakodni. Most mi lesz? A sétálás nem megy. A lábain folyton ki akarnak csuklani alólam. Azt már nem is említem, hogy mennyire erősek a fájdalmaim közben. Azok úgyis állandóak. Nagyjából csak akkor nincsen fájdalomérzetem, ha nem veszek levegőt. Így… Tovább »

Ezt egy életen át kell játszani!

Évekkel ezelőtt kitaláltam egy “játékot”. Az utcán séta, vagy várakozás közben a felém áradó hangok közül kiválasztok egyet, egy “valakihez” tartozót és  teljes lényemmel rá fókuszálok. Egy villanásnyi időre a helyébe képzelem magam, azon jártatom az agyamat, vajon milyen életet élhet, milyen a személyisége, kik veszik körül, milyen érzések tombolnak a szívében, lelkében, hogy érzi… Tovább »

Letéve a kardot, felvéve a lantot

Egy év. Milyen hosszú idő, s mégis. Mintha csupán egy tollvonás lenne a lenyugvó napot átölelő égbolt horizontján. Mintha csak egy csillag fényeként ragyogna rám az elérhetetlen távolságból, hogy hirtelen meteorként zuhanjon alá. Egy év. A fájdalmak szépen, csendben költöztek be a mindennapjaimba. Mivel régóta edzek, ezért eleinte nem is tűnt fel, hogy amit érzek… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!