Az Angyalok köztünk járnak. Glóriájukat zsebükbe rejtik, szárnyaikat kabátjuk alá csempészik, s csak a szívükből hulló aranypor árulkodik arról, hogy valójában égi küldöttek. Az Angyalok hétköznapi hősök, akik a barátaink, ismerőseink, sőt ismeretlenek bőrébe bújva segítenek minket: őszinte gesztusokkal, érintésekkel, szavakkal és tettekkel.
Az Angyali történetek hashtag alatt olyan emberekről írok, akik nélkül szegényebb lenne az életem, akik fényükkel megvilágították a sötétbe vesző ösvényemet, akik számomra hamisíthatatlan csodák. Mindannyian találkoztunk már velük! Ők a bizonyítékai annak, hogy az angyallá válás csupán egy döntés. Döntés, melyet bármikor, mi is meghozhatunk – aranyporral telehintve a világot.
Kicsit úgy érzem magam, mint egy megtermett mangalica, aki folyton-folyvást röfög és a kapcsolatait valamiféle ételhez köti. Tény, hogy haspók vagyok és az is igaz, hogy egy-egy házias ízzel le lehet venni a lábaimról, de nyilván a szívtányérra nem elegendő a desszertet kitenni, mert az, önmagában, lelki szinten a legkevésbé sem laktat.
Hogy hogyan képes egy nagy tál aranygaluska barátságot összekovácsolni? Akármilyen aranygaluska valószínűleg nem jöhetne számításba, de amilyet 2007-ben kóstoltam, az bizony a szívemig, lelkemig ért.
Ekkortájt már az újságírói OKJ képzést végeztem. Belecsöppentem az írás birodalmába és rájöttem arra, hogy én mindig is a szavak dzsungelében éltem. Csak éppen olykor eltévedtem, belebonyolódtam a karakterek indáiba és eltévesztettem a kifejezések ösvényeit. Ám a tájkép ismerősen hatott rám. Hazaértem. Annál is inkább, hogy a tanfolyam során mentorokra leltem, akik a szógubancaimat kibogozták és útravalókkal láttak el, hogy gordiuszi csomókkal a jövőben ne nehezítsem az írói életem.
Picinyke létszámú csapatunkhoz egy hónapos késéssel, éppen időben toppant be Gáspár Anita.
Soha nem esett nehezemre az ismerkedés, barátkozás. A nyitottság úgy érzem mindig is a szívterem részét alkotta. De Anita valahogy nem belépett, hanem beesett a lelkemet határoló küszöbön.
Pedig semmit sem tett. Csak kiemelkedően okos, intelligens, tájékozott, kifinomult, érzékeny, érzékletes, humoros, szofisztikált volt. Ledöbbentett. Olyan hatalmas tudásbázissal büszkélkedett, aminek én az aljához sem értem fel. S mindezt az amúgy nagyképűségre simán okot adó pozitívumot, kvalitást úgy adta át, hogy alázatos, szerény és kedves maradt.
Hogy irigykedtem-e rá? Nem, ezt bizton állíthatom. Elvarázsolt a talpraesettsége. De valahogy a skatulyámból mégis a gyufát húzta elő, ami időközben meg is gyulladt. Azt hiszem az zavart a legjobban, hogy ismerve sokrétűségét butuskának, kevésnek ítéltem magam. Pedig soha, semmit nem tett, ami ennek a fals önképnek a közelébe sodorhatott volna.
Azt, azonban túlzás nélkül állíthatom, hogy már az akkori tudása és világlátása tíz-húsz évvel idősebbé tette gondolkodásban, érettségben.
Az ellenérzéseimtől függetlenül együtt töltöttük a napokat, beszélgettünk, nevettünk és csendben ámultam azon, hogy miként ötvözhető az intelligencia, a lexikális tudás és a mindent elsöprő humor.
A fehér foltjaim, már ami a saját tudástáramat és annak hiányosságait illette, egyre gyarapodtak, s ez nem kicsit idegesített. Anita rámutatott arra, hogy bőven van még hova fejlődnöm. Ami nem baj, sőt valójában áldás, de akkor nem éltem meg jól ezt a kontrasztot.
Éppen magamban dúltam-fúltam egy csoportos félig vita, félig beszélgetés közben (a fenébe, még vitázni is olyan intellligensen tud), amikor elhívott minket magukhoz. Elfogadtuk az invitálást és a csoda elkezdődött.
Betoppanva a házukba egyik elképedésből a másikba estem. Hogy Lili vedlik és szőrös? Kit érdekel. A porszívónk jól végzi a dolgát – nevetett Anita és már irányított is tova a konyhába.
A ház ámulatba ejtően szép. S amiért felbecsülhetetlen értékű, túl az esztétikusságon, az a tény, hogy Anita édesapja saját kezűleg, munka mellett építette fel. Miközben az édesanyja is dolgozott, takarított, rendezkedett, háztartást vezetett és nem mellesleg gyerekeket nevelt. Csodálatra méltónak találtam ezt, a szó szerint kétkezi munkával megvalósított álom-házat, ami egyben az összetartozás, szeretet és kitartás birodalmává is vált.
Belépve a konyhába azonnal poharak, tányérok penderültek elő, de olyan ütemben, hogy kapkodni sem tudtam a fejemet. Látszott, hogy Anita körül vibrál a levegő, mert egyszerűen imádja kiszolgálni a vendégeit, és azt akarja, hogy mindenki otthon érezze magát. Ahogy kortyoltam az üdítőmet és csendben figyeltem, mennyei illatok kúsztak alá a zsigereimbe. Mint egy jó vadászkutya felkaptam a nózimat, beleszimatoltam a levegőbe és Pavlov ebeit megszégyenítően nagyot nyeltem.
Édesapámmal együtt készítettük – mondta Anita, aki letett az asztalra egy hatalmas tál, aranyszínű vanília sodóban fürdőző aranygaluskát. Még a lélegzetem is elakadt. Túlzásnak tűnhet mindez, de nem az, mert gyermekkorom oly régen érzett aromái csíptek fülön, pontosabban legnagyobb szerencsémre nyelven, torkon, bendőn.
A szavamat se lehetett hallani. Némán a kezembe fogtam a kanalat, behunytam a szememet és megkóstoltam a mennyei desszertet. Mondhatnám, hogy ekkor elismerően bólintottam és megdicsértem a remekművet, de nem ez történt. Konkrétan könnybe lábadtak a szemeim. Először attól hatódtam meg, hogy rég nem érzett ízek leptek meg, amik elvarázsoltak. Másodszorra pedig az varázsolt el, hogy tudtam, ilyen manna csak szeretetben készülhet. Az otthoni étkeknek, a nagymama receptjeinek nemcsak a hozzávalóikban vagy az elkészítési módjaikban rejlik a titkuk. Hanem abban a fűszerben, amit úgy hívnak: szeretet. S ezért utánozhatatlan a nagyi rétese vagy zserbója, mert bár a mennyiségek és összetevők lapokon feljegyezve sorakoznak, de a titkos hozzávaló, a nagymamai szeretet csupán emlékkép marad.
Ahogy ízlelgettem a falatokat és továbbra is odafigyeltem Anitára, hirtelen megváltozott bennem minden. Miután teletömtük a hasunkat felmentünk a szobájába, ahol könyvek százait láttam, s ahol minden arról tanúskodott, mennyit dolgozott azért a tudásért, ami a birtokában van. A céljai egyértelműek voltak, s számomra meg az volt evidencia, hogy gond nélkül el fogja érni őket. Évekkel később pszichológus, tréner, újságíró és boldog házasságban élő, nagybetűs anya lesz. Milyen igazam lett.
A barátságunk ettől a pillanattól kezdve virágzásnak indult, mert többé nem álltam útjába annak az elsöprő erejű, gondoskodó szeretetnek, ami Anita lényének magját alkotja.
A következő esztendőben ő már az egyetem padsoraiban haladt az álmai megvalósítása felé, de a kapocs nem szakadt meg közöttünk. Sőt.
Soha nem felejtem el az OKJ vizsganapjait. Fehérvárig kellett utaznunk azért, hogy 48 órával a megérkezésünk után, kölcsön talárban dobálhassuk a kölcsön sapinkat. Persze közben megannyi vizsgán estünk át. Nagyon fáradtnak éreztem magamat, az utazás is megviselt. A boltban már konkrétan olyan kibírhatatlanul nyűgösen viselkedtem, mint egy rosszul idomított házi sárkány, de Anita, annak ellenére, hogy ő is kimerülten rótta az utcákat, angyali türelemmel viselte az általam generált kihívásokat.
Később, amikor bogárfóbián jelei a kollégiumi ideiglenes szállásunkon hisztérikus kirohanások közepette megmutatkoztak, hősiesen menekített meg a zöld színű, földönkívülinek tűnő bogárcsapat támadásától. Nagyjából egész este hadonászott a lámpánál, ami köré reggelre zöld glória kenődött.
Egymást biztatva tanultunk, Lilit sétáltattunk, nevettünk, és végül sikeresen megkönnyebbültünk. Hazafelé a vonaton mindenféle szokást sutba vágva, lábainkat feltéve szundítottunk el, friss újságírói végzettségünket ünnepelve.
Tizenhárom esztendő telt el azóta, s a barátságunk, akárcsak a reklámban a hajlakk, tart. Képzéseken, iskolákon, nehézségeken, és egymástól elválasztó kilométereken át.
Anita Budapesten alapított családot, ért el szakmai sikereket, diplomázott le, sokszorosan, s nemsokára ismét Szombathelyen ülhetünk össze, háza teraszán, amit a múlt hagyományaihoz híven, fáradtságot nem ismerve édesapja, és férje építenek fel. Ő pedig kislányával a karjában, boldogsággal a szívében és valóra váló álmokkal az életében továbbra is alázatos kedvességgel, szeretettel teli mosollyal és mindenkit felemelő hozzáállással halad tovább élete, maga által tudatosan formált sztrádáján. A pihenőkön megállva pedig, mindegy hány nap, hét vagy hónap is telt el, ugyanott folytatjuk barátságunk, soha véget nem érő történetét, ahol egykor, valamikor, lényegtelen mikor, abbahagytuk.
To Socident. cialis new zeland What is orthodontics.
Quelles sont les contre-indications au Cialis Original 20mg. Cialis 20mg : quels effets secondaires. Comment acheter du Cialis Original 20mg pas cher à bas prix sans ordonnance. best online casino Vous avez un rendez-vous bientôt.
Kommentek