Vagány - Előre a változás útján

  Amikor elindulunk egy úton, akkor dönthetünk. Vagy reménykedve, mosolyogva, hittel telt szívvel járjuk az ismeretlent, vagy összeszorított fogakkal, félig elkeseredve zokogjuk végig az ösvényt. Én az előbbit választottam. De vajon miért zavar ez sokakat? És nekem ki a fontosabb? A vidámság gyógyír. Ebben már akkor is biztos voltam, amikor 50-es vérnyomással, az intenzív felé… Tovább »

  “Úgy látszik, hogyha a kutya gazdája folyton az íráson törpöl, akkor egyszer csak a négylábú is késztetést érez a klaviatúra bökködésére. Most én is ebben a tappancsban járok, elloptam ezt a billentyűzetet, picit meg is kóstoltam, de be kell ismernem nem jó az íze. Pedig a „v”, mint vacsi betű nagyon is kívánatosnak tűnt,… Tovább »

Amikor belépek egy gyermekekkel teli terembe, hirtelen nagy csend támad. A pici szemek egyenként függeszkednek rám, és Lilire. Félénken megnéznek engem is, aztán tekintetüket simogatón vezetik végig hűséges társamon. „Csókolom” hangzik a köszöntés, én pedig felszisszenek, a Niki néni hallatán pedig a szőr is feláll a hátamon: „Oké, első lecke: szia, a második pedig, hogy… Tovább »