Vagány - Előre a változás útján

Hajnal, félhomály, hideg. Átlagos téli reggel. A hó halkan, pelyhenként lepi be az ablak peremét. Percenként épül a fehér vár, hogy aztán a szél, egy erős fuvallatával elsöpörje a kristály-építményt. A szobában csend honol, a sötétben két ágy körvonala rajzolódik ki. Az egyik, nagyobb fekvőhelyen egy gombóc látszik csupán, a takaró alatt összekuporodva. A másik,… Tovább »

Az asztal félhomályba burkolózott, lábai roskatagon álltak, már évtizedek óta, rendületlen görcsbe merevedve. A lámpa fénye pislákolva mutatott utat a sötét szobában. A földön egy ósdi könyv hevert. Nagy alakú, díszes borítású, antik kötet volt, s a „ritka betegségek” címet viselte. A nyitott oldala mellett pár papírzsebkendő hevert, néma könnytócsákat ringatva. A fény egy halovány… Tovább »

Gondolat-örvény. Összefüggő, mégis külön is (helyt)álló töredékek. Lélek-téglák, szív-morzsák. Ti, és én. Tőlem, Nektek. A hallgatás végére pont kerül, és ismét a szavaké, mondatoké a terep. Most az elmúlt időszakot írtam le, zanzásítva, ahogy lelkembe hasítottak a meg, és átélt képek. Szilánkok, amik tükörré álltak össze. S hamu, amelyből főnixként éledtem újjá.   Vágyom az… Tovább »