Bennünk él a csoda

December 27. reggelén az utcán megfáradt, kiégett arcok köszöntenek. Úgy érzem, mintha egy nyolc napos lagzi vendégseregével találkoznék, pedig csak a járókelők árasztanak depresszív sugarakat magukból. „Vége a karácsonynak, úgy elrepült” – sóhajtják, és mennek tovább kimerülten.

 

Sokan úgy tekintenek a karácsonyra, mint egy három napos magas hőfokon elkövetett „égésre”. A hangulat felfokozott, a várakozás óriási, aztán a lendület szépen elfogy, ahogy lassan a sütemények is. Ekkor a felpörgött lélekállapotot felválltja a deprimált közérzet, az ünnepet sirató kedv, és a teljes „búbánat”.

Bevallom, én is voltam már így. Fájt, hogy annyira gyorsan peregnek az idő érzelem-szemcséi. Próbáltam megmarkolni őket, de folyton kicsúsztak az ujjaim közül. Pedig a pillanatok lepkéit a legjobb volna megfogni, dunsztos üvegbe zárni, és nézegetni újra, meg újra. Ezek a pillangók, azonban sebesebben illannak, mint a képzelet, s az idő senki kedvéért sem torpan meg.

Akkor, mégis hogyan törhetünk ki ebből? Mi a megoldás?

A válasz: a karácsony üzenete. A szeretet. A szeretni tudás. Mert egy évben nem csak három napig kell egymásra mosolyognunk. Nem csak háromszor kell megölelnünk azokat, akiket szeretünk. Nem csak akkor kell gondolatban megérinteni az egész világot…hanem mindig! Ez a három nap jó alkalom arra, hogy megérezzük, és megértsük mennyivel gazdagabb az életünk, hogyha merünk szeretni, hogyha merünk nyitottak, vidámak, boldogok lenni. Ha engedünk az elvárásokból, ha picit lazítunk a hétköznap szőtte szabályokon. A legjobb alkalom arra, hogy megtapasztaljuk a beszélgetések, találkozások erejét, a többiek szeretetét, hogy meglássuk azokat, akikről nem is hittük, hogy észrevettek minket. El kell engednünk a gyeplőt, enni egy süteményt, vagy aludni egy jót – ez is belefér, és ki kell töltenünk az időt puha, szívet melengető, lelket ébresztő szeretettel.

 

Amikor pedig a karácsonynak hivatalosan vége a szívünkben tovább kell táplálnunk a szellemét, a szeretet egyeduralkodó erejét. Leírva elképzelhető, hogy nem mozgat meg mindenkit ez a pár sor, de ha átérezzük, ízig-vérig azt a csodát, hogy van kit szeretnünk, s van, aki szeret, akkor ez a talizmán bármikor képes „karácsonyt” varázsolni a szívünkbe. Néha egy ölelés, egy jó szó is elég. Rajtunk áll, hogy mit választunk.

 

Címkék: ,
Tovább a blogra »