Vagány - Előre a változás útján

Kapcsolataink behálózzák életünket, helyesen. Barátságok, ismerősök, tisztázatlan viszonyok, néha iszonyok. Ha tetszik, ha nem, ilyenek a hétköznapok. A kötelékek, azonban fontosak. Olyanok, mint a fák gyökerei, megingathatatlanná tesznek. Ha a cérna mégis elszakadna, vajon mi mellett döntenénk?   A változáshoz nem kellenek évtizedek. Nincs szükség nagy horderejű eseményekre. Ahogy a kagylók a homokszemeket dolgozzák gyönggyé,… Tovább »

Amikor néha visszatekintünk a múltunkba megdöbbenve vesszük észre, hogy mennyit változtunk. Már nem is szeretjük a csülköt, pedig régen csak azt cupákoltuk, vagy éppen már nem hordunk sálat, miközben két éve felvásároltuk a helyi bevásárlóközpontok teljes árukészletét. Alakulunk, formálódunk. Vannak apróságok is, „érzelem-forgácsok”, amiket talán meg sem látunk, mégis a környezetünk egyértelműen detektálja őket. De… Tovább »

Az elmúlt napokban sokan jöttek oda hozzám, és szinte magukat ostorozva azt mondták: „nekem nincs is bajom, hozzád képest. Hogy lehettem eddig ilyen önző?”. És látom a marcangoló megbánást a szívekben. „Kicsinység mindez, a tiedhez képest!” Nem! – kiáltom határozottan. Nem kicsinység!   A kereszt, amit az életünk ránk bízott olykor szinte pille könnyűnek tűnik…. Tovább »

A keret szilárd határozottsággal fogja közre, az üveggel fedett lapot. Megfogom a plakettet, és magamhoz szorítom. Valami nedves csapódik a kezemnek. Egy könnycsepp, majd kettő… Pillanatok múltán sós örömtenger mossa a hihetetlen eredményről tanuskodó emléklap üvegét. Horváth Nikoletta, az Év Embere 2014-ben. A szívem a tízszeresére nő, miközben nem engedek a szorításból, s bár percek… Tovább »