Vagány - Előre a változás útján

Mesterem: Lili

A szobában a kályha melegénél egy fehér angyal fekszik. Szárnyait elrejtette, ahogy glóriáját is, de tekintete elárulja: különleges. Morog. Nyújtózkodik. Kacsint, majd sóhajt. Sziesztázik. Igen, ő Lili. Lili, akitől annyi mindent tanultam az évek során, mert igazán a kutyák a legjobb életvezetési tanácsadók.               1. Élvezzük az életet a… Tovább »

Jég, és föld között

  Korcsolyázás, biciklizés, edzés. Mind-mind olyan dolgok, amelyekhez általában szükséges a látás. Általában. Szükséges. De vannak kivételek, amik vagy inkább, akik erősítik a szabályt. Kakukktojás vagyok jómagam is, ahogy hozzám hasonlóan még sokan lépnek a kaland keresés útjára…   Ha a száraz tényeket nézzük, akkor vakon semminek sincs értelme, amennyiben azt a logikát követjük, hogy… Tovább »

Pozitív vízió

Ahhoz, hogy a magaslatokról felemelt fejjel tudjunk előre tekinteni, ismernünk kell a mélységeket is. A szakadékokat, a völgyeket, a rejtett kátyúkat csontig hatolóan kell megtapasztalnunk, hogy aztán az éppen aktuális „mérföld-dombunkat”, hatalmas hegységnek lássuk.   A mosolygás egy természetes, már-már ösztönszerű beidegződés nálam, ami szívből jön. Ha fáj valamim, ha nyomasztanak a terhek, ha bántja… Tovább »

Nem rejtem el

Mert te mindig mosolyogsz – mondják ismerősök, ismeretlenek, amikor az utcán összefutunk. Persze azonnal vigyorra görbülnek az ajkaim, mert alapvetően tényleg jellemző rám a somolygás, de azt hiszem az igazságot az őszinteség hordozza. Olykor ki kell mutatnunk a negatívabb érzéseinket, a törékenységünket, hogy nem vagyunk szupermenek, sokkal inkább emberek tele félelmekkel, kétségekkel, fájdalmakkal, és erővel…. Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!