Vagány - Előre a változás útján

Ez, a mostani, az éppen pergő-forgó-omló perc a Tiéd. Az előző már kicsúszott a tenyeredből; elfolyt, elpárolgott, s már csak merenghetsz rajta: tartottad-e valaha igazán a kezedben. A jövő szemcséje? Még össze sem állt, nem láthatod, elképzelni, megalkotni sem tudod. A pillanat, a villanásnyi, illanásnyi másodperc a tereped, a színtered, az életed darabjának helyszíne. Játszd… Tovább »

Az évek rohannak, minden újabb nap, hónap, esztendő ajándék. A tálcán nyújtott megbecsült pillanatok sorakoznak, és most, emlékezem. Mert három éve fordult az életem. Három éve elvesztettem a veséimet, a reményeimet. Három éve járok dialízisre, s azóta küzdök nyíltan, felemelt fejjel a kórommal. Három éve.   Mozaikok, villanások, töredékek. Fájdalom szilánkok. A mindent megváltoztató időszak… Tovább »

Tavaly március nyolcadikán kezembe kaptam azt a diplomát, amiről talán már álmodni sem mertem. A betegségem tetőzése elsöpörte a lehetőségeket, s egy darabig úgy tűnt, az erőmet is. A kitüntetéses kommunikátor diploma, azonban végül az enyém lett, az álom valóra vált. Nem tudtam akkor még, valaha lehet-e überelni ezt az élményt… Az Indexen megjelent videó,… Tovább »

Szombatonként Anyu puccba vágja a lakást. Mindegy mennyire volt nehéz a hete, vagy hogy hogy aludt éjjel: délre csillog-villog minden. Most betegen feküdtem végig a folyamatot, és csak hallgattam őt. A neszeket. Tudtam mennyire fáradt. Szinte éreztem, hogy minden tagja hasogat. Ő mégis, egy zokszó nélkül nekiugrott, pedig a kutyaszőr nem jó segítőtárs, már ami… Tovább »