A pillanatokat meg kell élnünk. Akkor, és ott. Nem másnap, nem bánkódva az elmúlton, hanem megragadva az azonnalit. A születésnapomat megelőző estén felváltva sírtam-nevettem, örömömben. A bukósisak ugyan eltakarta az arcomat, a szél pedig „megsüketített”, de a szívem szabadabban szárnyalt, mint valaha.
Fotó: Madar Anita
Bizalom. Mindennek ez az alapja. A motorozásnál sincs ez másképp. Egy másodpercig sem féltem, hiszen maximálisan megbízom a barátaimban. Ennyi a titok. És ez, az aprócska kulcs nyitja életünk többi ajtajának a zárjait is. A barátság, a család, az érzelmek biztos alapjául csak az egymásba vetett hit, és bizalom szolgálhat. Amikor Lilivel száguldozunk az utcán épp úgy hasítok az aszfalton, mint akkor szombat este Budapest flaszterjén. Akadályok nélkül. Az adrenalin nagyon hamar elragadott magával, és megállíthatatlanul törtek fel belőlem az érzelmek. A könnycseppek öröm csalogatta tengerként mosták vonásaimat. Boldogság, határtalan szabadság. A valóság. Ez tényleg velem történik? Lehetek ennyire szerencsés? – Kérdezgettem, és mindig: igen, igen volt a felelet. Repültünk! Két kézzel kapaszkodtam, lélekben is. Azt akartam, hogy soha, de soha ne felejtsem el a megélt órákat! Bevéstem a szívembe őket, hogy aztán átgravírozhassam a lelkembe, kitörölhetetlenül.
Fotó: Madar Anita
Meg kell fogni az élményeket, át kell őket ölelni, és soha nem szabad elereszteni! Lehet, hogy van, akinek a kirándulás ad ekkora erőt, másnak a sportolás, vagy éppen a kertészkedés. A lényeg, hogy az élet megfőzte az ételünket, letette elénk, de az ízesítés csak rajtunk áll! Szeretet, öröm, tisztelet, barátság, nevetés – az akkor behabzsolt „motorta” alap fűszerei… Az ilyen „lélek-étek” táplálja igazán a szívünket, olthatatlan, mély érzésekkel, amelyek segítenek akkor is, ha olykor egy rossz szájízű hétköznap elrontja a „gyomrunkat”. Ezek azok, az igazi kézműves kincsek, amik színezék, tartósítószer, és minden nélkül a legtökéletesebbek.
Fotó: Madar Anita
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: