Ne a látszat legyen az, amire hallgatsz. Ne vessz el a lájkok tengerében, mert a hajód pillanatok alatt zátonyra futhat. Ne ítélj, s ne legyél türelmetlen!
Fotó: Horváthné Jutka
Hogy ez nehéz? Valóban nem könnyű. A legegyszerűbb egy boldog fotó láttán azt mondani: tessék, neki bejött az élet. Pillanatos művelet egy lájkot nyomni a gépen ismerősöd videójára, miközben lelkedben készíted az “élet-mércét”: Látom jól érzi magát, látom gondtalanság van, látom úgysincsen rám ideje…
Nem a facebook a hibás azért, mert te összekevered egymással a valóságot, és a virtuális teret. Ha helyén használnád a kapott információkat, akkor tudnál mindent.
Akkor tudnád, hogy sokszor a boldog, örömittas fotók mögé bújnak a fájdalomtól összeroskadó lelkek. Akkor tudnád, hogy olykor a vidám videók könnyzáporban születnek. Akkor tudnád, hogy mi az, ami látszat, s akkor igazán érdekelne, hogy mi a valóság.
Amikor valami szomorút írok ki, sorban kapom a méltatlankodó üzeneteket: ez nem Nikis, hol vagy VakVagány?
Fotó: Horváthné Jutka
Pedig ekkor vagyok csak igazán benne a posztban. Mert az élet nem pusztán hófehér vattapamacsokból álló légüres tér. A lelki napfelkeltét olykor vad viharok követik. De erről írni, beszélni kell. Mert ettől válik a reakció igazzá, teljessé. Ettől válik kerek egésszé.
Ne legyél rest megkérdezni: hogy vagy? Ne kezd úgy a mondatot “látom veled minden oké”. Mert a látszat téves. A látszat nem éles. Csak egy homályos pillanatkép, egy elillanó látomás.
Fotó: Horváthné Jutka
A látszat helyett engedd meg magadnak, hogy megismerd azokat, akiket szeretsz. S ne legyints barátaidra, mondván “náluk úgyis minden rendben.”
Örülj a facebookon látott bejegyzéseknek, osztozz a boldogságban, a felhőtlen, vidám percekben, de állj ott akkor is csendben, amikor a szükség csalogatta könnycseppek némán kiáltva hívnak téged. Tudd, hogy egy fotó sohasem maga az élet, s tudd, hogy az élet pillanatok alatt véget érhet.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: