Életünk egyik legfontosabb feladata, hogy megtanuljunk felelősséget vállalni a tetteinkért, s szeretni önmagunkat. Ha ugyanis önelfogadás/önszeretet nélkül vállaljuk fel cselekedeteinket, s azok következményeit, akkor nem egyszer, ha rosszul sülnek el a dolgok önostorozásba, önhibáztatásba futhatunk bele, aminek semmi értelme nincsen. A lélek-korbácsolás előbb-utóbb átcsap önsajnáltatásba, ami a destruktív érzések és állapotok legalja. Ráadásul, amikor ez a leépítő közeg beköszönt, akkor a felelősség is lehull a vállakról, mert aki önnön sebeit nyalogatja folyamatosan, az nem tudja tiszta szívvel-lélekkel azt mondani: én tettem, én vagyok az oka.
Fotó: Köves Gábor
Az emberek hajlamosak várni a csodát, a megmentőt, a sült galambot. Miközben a csodák mindennaposak, pusztán meg kell tanulni látni, érzékelni őket. A segítők körülöttünk állnak, de ők nem azért támogatók, mert átveszik a keresztünket, hanem azért, mert a hatásukra könnyebben cipeljük azt. Nem akarják életünk nagy nehézségeit megoldani, mert tudják, okkal kaptuk azokat. Végül a tubik legfeljebb csak pottyantanak nagyokat az égből, de eszük ágában sincsen grillezett állapotban a tányérunkon landolni.
Amikor újra és újra ugyanazokba a falakba ütközünk, amikor kísértetiesen hasonló helyzetekkel, eseményekkel, csalódásokkal találkozunk, akkor mi az első reakciónk? Ha az, hogy “már megint én, én szegény” akkor a felelősség áthárítása megtörtént. Vajon hányszor jut eszünkbe az, ha folyton ugyanazokat a látszólag pofonokat kapjuk, akkor annak oka van? Abból esetleg tanulnunk kell, mert még nem sajátítottuk el a leckét.
Amikor valaki vadul tiltakozik, másra mutogat és önnön okosságáról kíván meggyőzni minket, akkor joggal sejthetjük, ő még nagyon az elején tart a felfedezőútnak.
Ha olyat hallunk, hogy valaki a mellét verve kommunikálja: ő megvilágosodott, mindent tud, akkor jó, ha regisztráljuk: hosszú okulás áll még előtte.
A komoly tudósok szokták azt mondani, hogy minél többet tudnak, annál inkább látják, mennyi mindent nem is sejtenek még.
Az önismeret pontosan ilyen átláthatatlan dzsungel. Ahogy törünk egyre beljebb, úgy akadnak belénk az indák, úgy keveredünk egyre mélyebbre. De ha önnön sötétségünket, poklunkat hajlandóak vagyunk megjárni, azaz elérkezettnek látjuk az időt, hogy szembenézzünk démonainkkal az anyánk, a testvérünk, a szomszédunk vagy a barátaink hibáztatása helyett, akkor megérkeztünk létünk vízválasztójához.
De ehhez cselekednünk kell, élve a lelki talizmánokkal, a hála erejével, a megfigyelő létállapot békéjével, az Angyalok útmutatásával és az önszeretet, felelősség vállalás megváltó határtalanságával!
I’ve been smoking since I was 14, and can’t remember what its like being a non smoking person, the longest I’ve gone without is 3 months, so if I can push passsed those three months, anything is possible. cialis price malaysia As a wise person once said, giving up is easy, staying off them is not.
Kommentek