Letéve a kardot, felvéve a lantot
Egy év. Milyen hosszú idő, s mégis. Mintha csupán egy tollvonás lenne a lenyugvó napot átölelő égbolt horizontján. Mintha csak egy csillag fényeként ragyogna rám az elérhetetlen távolságból, hogy hirtelen meteorként zuhanjon alá. Egy év. A fájdalmak szépen, csendben költöztek be a mindennapjaimba. Mivel régóta edzek, ezért eleinte nem is tűnt fel, hogy amit érzek… Tovább »
