
Átadni az átadhatatlant. Egyre inkább úgy érzem, ez az én misszióm. Nem édes teher ez, nem pihe-puha kipárnázott kereszt. Vág, csíp, feszít, mar. Mert sokszor olyan érzésem van, mintha nem egy nyelvet beszélnék azokkal, akikkel kommunikálok. Tökéletlennek tűnnek a szavaim, s interpretálhatatlannak a tapasztalásaim. Néha eljutok arra a pontra, ahol a némaság tűnik az egyetlen…
Tovább »