Szabadság? Boldogság? Egészség? Gondtalanság? Vajon a fentiek közül, melyik számomra a RenBikeTour szinonimája? Nem tudok, és nem is akarok dönteni. Egyenlőség jelet húzok közöttük, mert nekem egyet jelentenek, egyet képviselnek. Négy nap, amikor nincs betegség, nincs szomorúság, nincsenek korlátok, határok. És ha van is kezelés, vagy gyógyszer beszedés az is annyira normális, hogy nincs „másság-érzet”…. Tovább »
RenBikeTour Balaton – 2017-ben, VakVagány szemmel
Szabadság? Boldogság? Egészség? Gondtalanság? Vajon a fentiek közül, melyik számomra a RenBikeTour szinonimája? Nem tudok, és nem is akarok dönteni. Egyenlőség jelet húzok közöttük, mert nekem egyet jelentenek, egyet képviselnek. Négy nap, amikor nincs betegség, nincs szomorúság, nincsenek korlátok, határok. És ha van is kezelés, vagy gyógyszer beszedés az is annyira normális, hogy nincs „másság-érzet”…. Tovább »
Könnyezem. A sós tengernek oly sok formáját ismerem már. A fájdalomtól megtört, kemény, koppanó cseppeket; a kétségbeesés elmosódó folyamát; a mély bánat úttalan kútjába vesző zuhatagát; az öröm bugyborékoló, szinte ugráló nedvességét; az emlékezés éveket elmosó vízesését. De ez most valami más. Olyan hullámokban önt el a boldogság, az emlékezéssel szőtt öröm, ami alig ragadható…
Koncertek, árusok, standok – kinek, mit jelent egy fesztivál. Nézelődni én is szeretek az érdekesebbnél, érdekesebb portékák között, de valahogy mindig jobban izgatnak az emberek, akik a pult mögött állnak. Akik sok esetben vándormadárként egész évben járják az országot, hogy egyedi termékeiket a közönség elé tárják. Érzések, mozdulatok, beszélgetések, gesztusok. Ezek azok a szív-sátrak,…
Amikor tavaly befutott a keszthelyi vonat a szombathelyi állomásra azon töprengtem, vajon jövőre megismétlődhet ez a csoda? Eljuthatok még valaha a balatoni fővárosba, Édesanyámmal, és Lilivel? Korzózhatunk majd a standok között, nevetgélve az olykor meghökkentő portékákon, a furcsa idegeneken, és talán önmagunkon is? Megsimogathatom újra Artúr, és Bogi kutyákat, akikbe első látásra beleszerettem? Láthatom-e még…
Vannak dolgok, amikről annyira nehéz írni. Nem találom a jó szavakat. Amiket meg papírra vetek olyan üresnek érzek, a valósághoz képest ütött-kopottnak. Most is hasonló cipőben járok. Szeretném, hogyha a betűk, amik sorokká, mondat erdőkké, s szöveg dzsungellé válnak megmutatnák azt, amit átéltem. De félek, csupán csak egy halvány lenyomatát tudom átadni a valóság szivárványszínben…