Vagány - Előre a változás útján

Az életünkben, a mindennapjainkban részt vállaló emberek egyben tanítók is. Viselkedésükkel, megnyilvánulásaikkal, reakcióikkal utat mutatnak nekünk. Olykor azt emelik ki, ami számunkra nem követendő, ami ellenkezik az elképzeléseinkkel, olykor pedig a jó ösvény felé terelnek bennünket. Ma egy csodálatos óvó nénivel beszélgettem. Sajnos csak egy kurta óra állt a rendelkezésünkre, de elhallgattam volna egész délután…. Tovább »

Ne a látszat legyen az, amire hallgatsz. Ne vessz el a lájkok tengerében, mert a hajód pillanatok alatt zátonyra futhat. Ne ítélj, s ne legyél türelmetlen! Hogy ez nehéz? Valóban nem könnyű. A legegyszerűbb egy boldog fotó láttán azt mondani: tessék, neki bejött az élet. Pillanatos művelet egy lájkot nyomni a gépen ismerősöd videójára, miközben… Tovább »

A szavak fontosak. A legtöbbször öntjük magunkból az érzelmekkel kevert kifejezéseket, heves gesztusokkal megtűzdelve a betűfolyamot. De vajon tudjuk értékelni a csendet? Hogy mikor válik egy barátság igazivá? Amikor a csendnek, a ki nem mondott, de a levegőben lebegő szavaknak jelentőségük van. Amikor a némaság nem kényszerérzést, hanem nyugalmat vált ki a lelkekben. Amikor a… Tovább »

Rohantál már viharban a Balatonon mezítláb, a köves talajon, sírva-nevetve az önkéntes „akupunktúra” okozta sebeken? Szaladtál már bőrig ázva, a cikázó villámokkal átszőtt égbolt alatt tudva, hogy nincs mitől tartanod, mert olyasvalaki kezét fogod, aki óv, szeret, félt, aki nem hagy el, soha? Markoltad valaha úgy egy kutya pórázát, hogy tudtad: életed a mancsában van,… Tovább »

Szabadság? Boldogság? Egészség? Gondtalanság? Vajon a fentiek közül, melyik számomra a RenBikeTour szinonimája? Nem tudok, és nem is akarok dönteni. Egyenlőség jelet húzok közöttük, mert nekem egyet jelentenek, egyet képviselnek. Négy nap, amikor nincs betegség, nincs szomorúság, nincsenek korlátok, határok. És ha van is kezelés, vagy gyógyszer beszedés az is annyira normális, hogy nincs „másság-érzet”…. Tovább »

Amikor életemben először éreztem az egységet, a kollektív tudatot, vagy nevezze mindenki, ahogy szeretné, épp a dializálóban feküdtem. A székem háttámláját állítottam be, vízszintes pozícióba, s mindkét fülemet bedugva, a kedvenc, egyébként futás közben hallgatott zenéimet kezdtem el lejátszani. Aztán, ahogy csendben magamban hálát adtam, mert hogy az áldás egy jó ideje hű társam a… Tovább »

A körülményeiden nem biztos, hogy tudsz változtatni. De a hozzáállásodon igen. Ha azt mondod, te erre képtelen vagy, nem látsz kiutat, mert az életed egy romhalmaz, és minden csak egyre rosszabb lesz, akkor igazad van. Sorsodat valóban afelé irányítod, hogy léted hajója végül zátonyra fusson. De, ha azt mondod, hogy “képes vagyok rá”, ha tiszta… Tovább »

Ha valaki, egy öntudatlan pillanatában úgy döntene, hogy szeretne elnevezni rólam valamit, akkor vajon mi lenne az? És minek örülnék én? Leginkább semminek, de a kedvenc süteményemet elkeresztelhetnénk Niki szeletnek, igaz ahhoz sokkal korábban kellett volna meglátnom a napvilágot, mert már Esterházy előbb odaért, helyettem. Igaz, az egészséges verzió még akár várhat is a névadóra…. Tovább »

Számomra a Szilveszter épp olyan nap, mint a többi. Nem holnap fog eldördülni életünk startpisztoja, és nem a tegnap még gyorsan megcselekedett tettei fogják romba dönteni a jövőnket. Ami van, ami kézzel fogható az a most. A most pedig mindegy milyen naptári dátumra esik, mindegy milyen évszakot ölel fel, a lényeg, hogy megragadjuk, megfogjuk a… Tovább »

2016. december 8. A dátum, mely születésnapnak járó tisztelettel véste bele magát életem naptárába. Az álmom ezen a csodálatos napon valóra vált. Még mindig várom, hogy felébredjek, hogy valaki jól megcsípjen… S csak lassan fogom fel a tényt, ez már a valóság: jó reggelt, itt vagyok! Az Öröm ABC, a könyv…. A könyvem (még leírni… Tovább »