Vagány - Előre a változás útján

Tavaly március nyolcadikán kezembe kaptam azt a diplomát, amiről talán már álmodni sem mertem. A betegségem tetőzése elsöpörte a lehetőségeket, s egy darabig úgy tűnt, az erőmet is. A kitüntetéses kommunikátor diploma, azonban végül az enyém lett, az álom valóra vált. Nem tudtam akkor még, valaha lehet-e überelni ezt az élményt… Az Indexen megjelent videó,… Tovább »

A szobában a kályha melegénél egy fehér angyal fekszik. Szárnyait elrejtette, ahogy glóriáját is, de tekintete elárulja: különleges. Morog. Nyújtózkodik. Kacsint, majd sóhajt. Sziesztázik. Igen, ő Lili. Lili, akitől annyi mindent tanultam az évek során, mert igazán a kutyák a legjobb életvezetési tanácsadók.               1. Élvezzük az életet a… Tovább »

  Korcsolyázás, biciklizés, edzés. Mind-mind olyan dolgok, amelyekhez általában szükséges a látás. Általában. Szükséges. De vannak kivételek, amik vagy inkább, akik erősítik a szabályt. Kakukktojás vagyok jómagam is, ahogy hozzám hasonlóan még sokan lépnek a kaland keresés útjára…   Ha a száraz tényeket nézzük, akkor vakon semminek sincs értelme, amennyiben azt a logikát követjük, hogy… Tovább »

Ahhoz, hogy a magaslatokról felemelt fejjel tudjunk előre tekinteni, ismernünk kell a mélységeket is. A szakadékokat, a völgyeket, a rejtett kátyúkat csontig hatolóan kell megtapasztalnunk, hogy aztán az éppen aktuális „mérföld-dombunkat”, hatalmas hegységnek lássuk.   A mosolygás egy természetes, már-már ösztönszerű beidegződés nálam, ami szívből jön. Ha fáj valamim, ha nyomasztanak a terhek, ha bántja… Tovább »

Mert te mindig mosolyogsz – mondják ismerősök, ismeretlenek, amikor az utcán összefutunk. Persze azonnal vigyorra görbülnek az ajkaim, mert alapvetően tényleg jellemző rám a somolygás, de azt hiszem az igazságot az őszinteség hordozza. Olykor ki kell mutatnunk a negatívabb érzéseinket, a törékenységünket, hogy nem vagyunk szupermenek, sokkal inkább emberek tele félelmekkel, kétségekkel, fájdalmakkal, és erővel…. Tovább »

Kapcsolataink behálózzák életünket, helyesen. Barátságok, ismerősök, tisztázatlan viszonyok, néha iszonyok. Ha tetszik, ha nem, ilyenek a hétköznapok. A kötelékek, azonban fontosak. Olyanok, mint a fák gyökerei, megingathatatlanná tesznek. Ha a cérna mégis elszakadna, vajon mi mellett döntenénk?   A változáshoz nem kellenek évtizedek. Nincs szükség nagy horderejű eseményekre. Ahogy a kagylók a homokszemeket dolgozzák gyönggyé,… Tovább »

Amikor néha visszatekintünk a múltunkba megdöbbenve vesszük észre, hogy mennyit változtunk. Már nem is szeretjük a csülköt, pedig régen csak azt cupákoltuk, vagy éppen már nem hordunk sálat, miközben két éve felvásároltuk a helyi bevásárlóközpontok teljes árukészletét. Alakulunk, formálódunk. Vannak apróságok is, „érzelem-forgácsok”, amiket talán meg sem látunk, mégis a környezetünk egyértelműen detektálja őket. De… Tovább »

Az elmúlt napokban sokan jöttek oda hozzám, és szinte magukat ostorozva azt mondták: „nekem nincs is bajom, hozzád képest. Hogy lehettem eddig ilyen önző?”. És látom a marcangoló megbánást a szívekben. „Kicsinység mindez, a tiedhez képest!” Nem! – kiáltom határozottan. Nem kicsinység!   A kereszt, amit az életünk ránk bízott olykor szinte pille könnyűnek tűnik…. Tovább »

A keret szilárd határozottsággal fogja közre, az üveggel fedett lapot. Megfogom a plakettet, és magamhoz szorítom. Valami nedves csapódik a kezemnek. Egy könnycsepp, majd kettő… Pillanatok múltán sós örömtenger mossa a hihetetlen eredményről tanuskodó emléklap üvegét. Horváth Nikoletta, az Év Embere 2014-ben. A szívem a tízszeresére nő, miközben nem engedek a szorításból, s bár percek… Tovább »

December 27. reggelén az utcán megfáradt, kiégett arcok köszöntenek. Úgy érzem, mintha egy nyolc napos lagzi vendégseregével találkoznék, pedig csak a járókelők árasztanak depresszív sugarakat magukból. „Vége a karácsonynak, úgy elrepült” – sóhajtják, és mennek tovább kimerülten.   Sokan úgy tekintenek a karácsonyra, mint egy három napos magas hőfokon elkövetett „égésre”. A hangulat felfokozott, a… Tovább »