Vagány - Előre a változás útján

Ha valaki tíz évvel ezelőtt megkérdezett volna arról, hogy mit gondolok a súlyvesztés pozitív vagy negatív dolog, akkor valószínűleg hatalmasra kerekedett szemekkel, szinte felháborodva közöltem volna, hogy természetesen, pozitív. Hogy is merülhet fel ennek az ellenkezője bárkiben? Hiszen az egy csoda. Csoda, ami akkor és ott nekem elérhetetlennek tűnt. De vajon most mit mondanék, öt… Tovább »

Vannak az életünkben olyan szituációk, amik nem megismételhetőek, amik nem reprodukálhatóak. Amiket vagy megélünk, vagy elszalasztunk, végleg. Ha hetven évesen visszatekintünk a magunk mögött hagyott évtizedekre, akkor valószínűleg nem az anyagi bizonytalanságot, nem a munkahelyi stresszt vagy a párkapcsolati feszültséget fogjuk felemlegetni, mint kálváriánk legfájóbb pontját, hanem a soha át nem élt, a kezeink közül… Tovább »

  “Emlékszel Lili mi történt hat évvel ezelőtt? – kérdezte tőlem az este Gazdi. A hangja szokatlanul fátyolos volt, a tekintete (már ami látszott belőle) a múlt fodrozta tenger hullámaira tapadt. Hogy emlékszem-e? – sóhajtottam fel, jól hallhatóan. Olyannyira érzékelhetővé tettem méltatlankodásomat, hogy kétlábúm arcán gyors mosoly suhant át. Aztán ismét keskeny vonallá szűkítette a… Tovább »

Tavaly december 8-án egy régóta dédelgetett álmom valóra vált. Megszületett első könyvem az Öröm ABC. Két célom volt a megírásával: adni, és viszonozni. Adni szeretetet, örömet, boldogságot. Viszonozni azt a rengeteg támogatást, segítséget, és belém fektetett bizalmat, amit az elmúlt évek során kaptam. Döbbenetes tény, hogy néhány nappal az évforduló után egy újabb csodáról számolhatok… Tovább »

December 10-én 15:30-kor a szombathelyi Mólóban mutatjuk be a kötetet. Aznap fogom én is először kezemben tartani a Lilivel közösen írt alkotást. Nem tudom vajon abban a pillanatban, amikor megérintem, megérzem az illatát, és vak tekintetemet rászegezem, képes leszek-e elhinni, hogy minden igaz, hogy nemcsak álom, hanem maga a nyomdában testet öltött valóság… Hogy mit… Tovább »

Az életünkben, a mindennapjainkban részt vállaló emberek egyben tanítók is. Viselkedésükkel, megnyilvánulásaikkal, reakcióikkal utat mutatnak nekünk. Olykor azt emelik ki, ami számunkra nem követendő, ami ellenkezik az elképzeléseinkkel, olykor pedig a jó ösvény felé terelnek bennünket. Ma egy csodálatos óvó nénivel beszélgettem. Sajnos csak egy kurta óra állt a rendelkezésünkre, de elhallgattam volna egész délután…. Tovább »

Ne a látszat legyen az, amire hallgatsz. Ne vessz el a lájkok tengerében, mert a hajód pillanatok alatt zátonyra futhat. Ne ítélj, s ne legyél türelmetlen! Hogy ez nehéz? Valóban nem könnyű. A legegyszerűbb egy boldog fotó láttán azt mondani: tessék, neki bejött az élet. Pillanatos művelet egy lájkot nyomni a gépen ismerősöd videójára, miközben… Tovább »

  Nehéz megtalálnom a jó szavakat… egy biztos: köszönöm! A stábnak a rengeteg munkát és alázatot! Az Angyalaimnak, mindazoknak, akik lencsevégen rebegtették szárnyaikat, s mindazoknak, akik bár nem álltak a kamerák elé, de életem színpadán főszerepet játszanak, hogy velem, velünk vannak! Köszönöm Professzor Asszonynak, hogy nem páciensként, hanem emberként szeret, kezel! Ez igazi ritkaság! Anyunak… Tovább »

Sokszor, és sokan kérdeztétek, hogy mikor lesz logóm. Eleinte, amikor még nem voltam jártas ebben a témában, komoly fejtörést okozott, hogy mi az a lógó? Kinek, mikor, és pontosan milye lóg? Aztán persze megértettem: kell egy kép, egy rajz, valami, amiben benne van a VakVagány érzés. Hűha. Eleinte ötletem sem volt. Aztán szépen-lassan összeállt a… Tovább »

A szavak fontosak. A legtöbbször öntjük magunkból az érzelmekkel kevert kifejezéseket, heves gesztusokkal megtűzdelve a betűfolyamot. De vajon tudjuk értékelni a csendet? Hogy mikor válik egy barátság igazivá? Amikor a csendnek, a ki nem mondott, de a levegőben lebegő szavaknak jelentőségük van. Amikor a némaság nem kényszerérzést, hanem nyugalmat vált ki a lelkekben. Amikor a… Tovább »