Vagány - Előre a változás útján

Az életünk gyakorlatilag egy boksz ringhez hasonlít. Kapjuk az ellenfeleket, sokszor elesünk, neki a pálya szélének, ami az esés lendületétől visszataszít minket középre. Előfordul, hogy technikai KO-val vagy pontozással, de csatát vesztünk, azonban a következő megmérettetésre ismét talpon vagyunk, bízva abban, hogy a fő összeütközés után a mi kezünket emelik fel, a magasba.  Mindig van… Tovább »

Minden megpróbáltatás nyomot hagy bennünk, rajtunk. Van, ami a szívünkbe üt egy újabb krátert. Akad, ami a lelkünkből tép ki egy darabot s előfordul, hogy a fizikumunk sínyli meg a csapást. Sokan ezeket a nyomokat el akarják tüntetni, mintha sohasem léteztek volna. Egy sebhely, egy eltorzult szemgolyó, műtéti heg stb. De vajon nem vagyunk kicsit… Tovább »

Kis szösszeneteket rendszeresen írtam a facebookra a nővérkékről. Igazi nagy bejegyzésnek, viszont még nem mertem nekiülni. Az ok egyszerű: nehéz hiánytalanul leírni mindent egy számomra ennyire bevésődött emlék-sorozatról. Így sem lesz teljes a kép, ahhoz nincs elég betű, szó, mondat. Csak egy véset: karcolat a kórház adta talizmánról. Hogy mikor kezdődött minden? Tavaly márciusban. Természetesen… Tovább »

Az életünk korántsem egy jó vattacukor: édes, habos-babos és hosszúra nyúló… Sőt! Néha nagyon rövidre sikerülnek embertársaink földi teendői, néha pedig bár az évek ősszé teszik a megélt koponyát a lélek fiatal marad, tapasztalatlanságban, ami talán még rosszabb. A rohanó hétköznapokban vajon hányszor állunk meg kimondani néhány rövidke kis szót: köszönöm, bocsánat, szeretlek. S vajon,… Tovább »

A hétköznapok sokszor egy óriási mókuskerékre hasonlítanak, amiből csak egy-egy pillanatra esünk ki, aztán ha akarunk, ha nem vissza kell ugranunk és hajtanunk tovább. Ilyen monoton, sablonizált hónapok súlyai fekszenek rá a vállunkra és egy idő után már nem érzünk semmi mást, csak a megszokást. De vajon milyen is volt igazán élni?   A pénz… Tovább »

Milyen az igazi küzdés? Nincs rá egyetemes leírás: valami, amibe lelkileg, fizikailag, mentálisan beleszakadsz, amibe picit belehalsz, ami után főnixként erőt merítve tudsz tovább szárnyalni. A küzdelem, ami ledönt a hegycsúcsról s a vele szemben nyert csata felemel az égig…  A talpalás, előre nyomulás életünk része. Gyakorlatilag csak úgy tudjuk túlélni a hétköznapokat, hogyha toljuk… Tovább »

A gyerekek csodálatosak, valahogy azt éreztetik az emberrel, hogy milyennek is kéne lennünk, felnőttként. Persze nem a homok evésre vagy a hangos kiabálásra gondolok, sokkal inkább a nyílt érdeklődésre, az őszinteségre és az igazi, meghazudtolhatatlan érzésekre.   Amikor először készültem kirakni a facebookra az ötletemet, miszerint mennék szívesen ovikba, iskolákba gyerekekhez – még nem tudtam… Tovább »

A bizalomnak sokféle fajtája van: amikor tudod, hogy megbízhatsz a kollegádban, nem hagy cserben; amikor érzed, hogy a barátságodat átfonja az erő és ez teszi annyira sebezhetetlenné; amikor a családi kötelékek emiatt vállnak örökké tartóvá vagy amikor valakire rábízod az életedet, szemrebbenés nélkül és tudod: soha nem engedi, hogy bajod essék.   Az április nekem… Tovább »

A járt utat fel ne add a járatlanért – tartja a mondás. Mégis az életünk során oly sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor kénytelenek vagyunk elindulni az ismeretlen, könnyekkel, fájdalommal és a remény szikráinak apró csillagaival kikövezett úton.   Majdnem minden ember szereti a megszokottat, a bejáratott, kitapasztalt dolgokat. Könnyebb olyan úton haladni, amelynek már minden… Tovább »

Zümmögés. Semmihez sem hasonlítható, ahogy az a szag sem, ami körüllengi az épületet. Akár illat is lehetne, hiszen nem csípi az orrot, csak azoknak a lelkén csavar egyet, akik ismerik mi ez. Akik tudják mit is jelent pontosan, akik beszippantva mondják: dialízis.   A héten volt az egy éves évfordulója annak, hogy megkezdődött „új” életem…. Tovább »