Vagány - Előre a változás útján

Néha elkap a szomorúság. Nem tud nagyon ledönteni a lábamról, de belefészkeli magát a szívembe: kényelmesen elhelyezkedik és csak olykor érezteti velem: ott van. S bár többnyire csendben szuszogva alszik előfordul, hogy megmozdítja bennem a szépen felépített kártyavárat, aminek egy fuvallat is elég s darabokra hullik. Sosem szerettem a felhajtást magam körül. Amikor a betegségemről … Tovább »

Az emberiség nagy része rengeteget foglalkozik a múltjával. Azokkal a dolgokkal, amiken már változtatni nem lehet. Amik csak arra jók, hogy felőröljék szüntelen a nyugalmas perceket. Rengeteg bölcs mondás, tanács hívja fel a figyelmünket, hogy felejtsük el a múlt sebeit, hagyjuk a hátunk mögött mindazt, ami fájt és tekintsünk a jelenbe, éljük át a pillanatokat… Tovább »

A blogom, írásaim miatt sok megjegyzéssel, dicsérettel, bíztató szóval találkoztam már. Ilyenkor mindig érzem, hogy azon kívül, hogy nekem örömet okoz az írás, érdemes is klaviatúrát ragadni, mert a visszajelzések szerint mások számára is erőt adhat, amit papírra vetek. Emiatt aztán nagyon meglepődtem a napokban, amikor egy olyan kritikával kerültem szembe, amit elsőre nem is… Tovább »

Az életünk során adódó problémák leküzdése után a legnehezebb dolog: túllépni. Átugrani, feldolgozni mindazt, ami történik velünk. A lelki gyógyuláshoz ugyanis elmismásolhatatlan ez a lépés, különben örök góc marad a seb helyén. De vajon miként kell megemészteni? És mikor mondhatjuk nyugodt szívvel: már túl vagyok rajta. Rengeteg alkalommal kapom meg azt a kérdést, hogy „hogy… Tovább »

Elmúlt a tavalyi esztendő s ahogy közeledett a 2013-as év első napja azon kaptam magam, hogy a belső mérlegemre rakosgatom a súlyokat: jó és rossz oldal. S bár nem akartam összegezni, végül mégis megszületett a 2012-es év statisztikája. Csak ez az adat nem számokból, grafikonokból és saccolásokból állt, hanem érzelmekből, élményekből és valós, tényszerűen pontos… Tovább »

Amikor keressük a jelzőket életünkre, a világunkra sokszor a monotonitásba, a közönybe, a rohanásba futunk bele. Azt érezzük, hogy a sablonok már összenyomnak. És az emberek nagy része csak rohan, fut, meg sem áll. Egy pillanatra sem… A vasárnap reggelek számomra varázslatosak. Hajnalban még a madárcsiripelés előtt kimegyünk Lilivel az udvarra. Egy pulcsit és egy… Tovább »

Megérkeztünk az év utolsó hónapjához. Van, akinél ez maximum egy fásult vállrándítást vált ki, de bennem a gyerek újraéled. Mert szeretem a karácsonyt. Nem azt az ünnepet, amit a tévék, boltok hirdetnek. Azt a karácsonyt, ami a szívekben teremtődik meg. Idén sajnos nem tudok mindent megvenni, amit szeretnék, sőt. Az idei lesz a legszegényesebb karácsonyunk… Tovább »

Az ember hajlamos olykor elmerülni az álmaiban. Van, aki egy nyaralás képeit csalja elméje mozivásznára, van, aki a természetbe repül pár pillanat alatt és van, aki bele se mélyed abba, hogy „de jó lenne ha”.   Hogy én miről álmodok? Gondolom első körben mindenki az egészségre tippel. Igen, tény, hogy fontos faktora lenne ez az… Tovább »

Az ember folyton próbál küzdeni és lépegetni előre. Van, amikor pille könnyű a járás, úgy megyünk el kilométerekig, hogy szinte észre sem vesszük a megtett távot, de néha araszolni is alig bírunk. A teher, ami nyomja a vállunkat egyre inkább rátelepszik a szívünkre, míg azt nem érezzük: megfojt minket. Abban a pillanatban, amikor ezzel szembesülünk… Tovább »

Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4 /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:”Normál táblázat”; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:””; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:”Times New Roman”; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} Valahogy néha úgy érzem, hogy nagyon ki van fordulva a világ mind a négy sarkából. Érthetetlen dolgok sorozata történik és sokszor csak állok… Tovább »