Vagány - Előre a változás útján

„Divatbemutató. Hagyjuk már! Nem vagyok én olyan… Pedig, de. Mert van akiért igen. Persze közben én is változtam. Továbbra sem hiszem, hogy kifutóra való vagyok, semmi szép nincs rajtam, de ma fellépek, kicsit másképp. Fehér őrangyalom szárnyai simítják majd az oldalam. A kezem remegését átveszi apró fekete bajsza, s rezgéseimből érteni fogja: fontos perceket élünk… Tovább »

Ez, a mostani, az éppen pergő-forgó-omló perc a Tiéd. Az előző már kicsúszott a tenyeredből; elfolyt, elpárolgott, s már csak merenghetsz rajta: tartottad-e valaha igazán a kezedben. A jövő szemcséje? Még össze sem állt, nem láthatod, elképzelni, megalkotni sem tudod. A pillanat, a villanásnyi, illanásnyi másodperc a tereped, a színtered, az életed darabjának helyszíne. Játszd… Tovább »

Az évek rohannak, minden újabb nap, hónap, esztendő ajándék. A tálcán nyújtott megbecsült pillanatok sorakoznak, és most, emlékezem. Mert három éve fordult az életem. Három éve elvesztettem a veséimet, a reményeimet. Három éve járok dialízisre, s azóta küzdök nyíltan, felemelt fejjel a kórommal. Három éve.   Mozaikok, villanások, töredékek. Fájdalom szilánkok. A mindent megváltoztató időszak… Tovább »

Tavaly március nyolcadikán kezembe kaptam azt a diplomát, amiről talán már álmodni sem mertem. A betegségem tetőzése elsöpörte a lehetőségeket, s egy darabig úgy tűnt, az erőmet is. A kitüntetéses kommunikátor diploma, azonban végül az enyém lett, az álom valóra vált. Nem tudtam akkor még, valaha lehet-e überelni ezt az élményt… Az Indexen megjelent videó,… Tovább »

Szombatonként Anyu puccba vágja a lakást. Mindegy mennyire volt nehéz a hete, vagy hogy hogy aludt éjjel: délre csillog-villog minden. Most betegen feküdtem végig a folyamatot, és csak hallgattam őt. A neszeket. Tudtam mennyire fáradt. Szinte éreztem, hogy minden tagja hasogat. Ő mégis, egy zokszó nélkül nekiugrott, pedig a kutyaszőr nem jó segítőtárs, már ami… Tovább »

A szobában a kályha melegénél egy fehér angyal fekszik. Szárnyait elrejtette, ahogy glóriáját is, de tekintete elárulja: különleges. Morog. Nyújtózkodik. Kacsint, majd sóhajt. Sziesztázik. Igen, ő Lili. Lili, akitől annyi mindent tanultam az évek során, mert igazán a kutyák a legjobb életvezetési tanácsadók.               1. Élvezzük az életet a… Tovább »

  Korcsolyázás, biciklizés, edzés. Mind-mind olyan dolgok, amelyekhez általában szükséges a látás. Általában. Szükséges. De vannak kivételek, amik vagy inkább, akik erősítik a szabályt. Kakukktojás vagyok jómagam is, ahogy hozzám hasonlóan még sokan lépnek a kaland keresés útjára…   Ha a száraz tényeket nézzük, akkor vakon semminek sincs értelme, amennyiben azt a logikát követjük, hogy… Tovább »

Ahhoz, hogy a magaslatokról felemelt fejjel tudjunk előre tekinteni, ismernünk kell a mélységeket is. A szakadékokat, a völgyeket, a rejtett kátyúkat csontig hatolóan kell megtapasztalnunk, hogy aztán az éppen aktuális „mérföld-dombunkat”, hatalmas hegységnek lássuk.   A mosolygás egy természetes, már-már ösztönszerű beidegződés nálam, ami szívből jön. Ha fáj valamim, ha nyomasztanak a terhek, ha bántja… Tovább »

Mert te mindig mosolyogsz – mondják ismerősök, ismeretlenek, amikor az utcán összefutunk. Persze azonnal vigyorra görbülnek az ajkaim, mert alapvetően tényleg jellemző rám a somolygás, de azt hiszem az igazságot az őszinteség hordozza. Olykor ki kell mutatnunk a negatívabb érzéseinket, a törékenységünket, hogy nem vagyunk szupermenek, sokkal inkább emberek tele félelmekkel, kétségekkel, fájdalmakkal, és erővel…. Tovább »

Kapcsolataink behálózzák életünket, helyesen. Barátságok, ismerősök, tisztázatlan viszonyok, néha iszonyok. Ha tetszik, ha nem, ilyenek a hétköznapok. A kötelékek, azonban fontosak. Olyanok, mint a fák gyökerei, megingathatatlanná tesznek. Ha a cérna mégis elszakadna, vajon mi mellett döntenénk?   A változáshoz nem kellenek évtizedek. Nincs szükség nagy horderejű eseményekre. Ahogy a kagylók a homokszemeket dolgozzák gyönggyé,… Tovább »